Lízingügyletek (2) – a nyílt végű pénzügyi lízing kérdései

Megosztás Tetszik

Bár a személygépkocsi-bérletre vonatkozó szabályozást, mely szerint nincs adólevonási tilalom a gépkocsibérlet vonatkozásában, már régen az áfatörvénybe iktatták, de azóta is folyamatosan merülnek fel kérdések mind a gépkocsibérlet, lízing fogalmát illetően, mind pedig a lízingbevevők adólevonási jogát illetően. Cikksorozatunkban összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat. Jelen írásunkban a nyílt végű pénzügyi lízing besorolását elemezzük.

A cikksorozat előző részét azzal zártuk, hogy ismertettük a C‑164/16. sz. (Mercedes‑Benz Financial Services UK Ltd) EUB-ítélet rendelkező részét, amely a magyar áfatörvény 10. § a) pontjával összehangzóan akkor tekinti termékértékesítésnek a lízingügyletet, ha a tulajdonjog a futamidő végén átszáll a lízingbevevőre – az ítélet szerint pontosítva: „a szerződés pénzügyi feltételeire tekintettel megállapítható, hogy a szerződés lejártakor a vételi opció gyakorlása jelenti a bérlő egyetlen észszerű gazdasági választását”.

Ismertettük, hogy a tulajdonszerzés bizonyosságát mindenképpen a futamidő elején meg kell tudni határozni, hiszen a hivatkozott áfatörvény-beli szabály szerint a termékértékesítés teljesítési időpontja a termék birtokba adása. Azaz, ha termékértékesítésről beszélünk, a lízing futamidejének az elején kell rendezni az értékesítő teljes áfafizetési kötelezettségét, de ennél még jelentősebb szempont az, hogy a termékbeszerzés esetén (ellentétben a bérlettel vagy használattal) a gépkocsi lízingbevevője nem jogosult az áfa levonására (még részben sem).

Felvetettük azt is, hogy egy hosszú futamidejű ügyletnél tényleg nagyon nehéz meghatározni a lízingbevevő gazdaságilag racionális döntését a futamidő végén, hiszen nemcsak a lízingbevevő gazdasági helyzetében, hanem a személygépkocsi-piacon, illetve a gépjárművekkel kapcsolatos jogi szabályozásban is számtalan változás következhet be. (Sajnos ugyanakkor azt is meg kell itt említenünk, hogy az adóhatóság viszont – egy utólagos ellenőrzés során – esetleg már az ügylet végét is látja, és értékelni tudja akkor, amikor a futamidő elején történt gazdasági eseményeket vizsgálja, ellentétben a lízingbevevővel, akinek számos esetben éppen az a vonzó egy nyílt végű lízingügyletben, hogy az ügylet nem jár a futamidő végén egyértelmű tulajdonszerzési elköteleződéssel.)

Fontos tehát az, hogy az adóalany a futamidő elején a rendelkezésre álló információk alapján értékelje: vajon az lesz-e az egyetlen gazdaságilag észszerű választása, hogy megszerezze a lízingtárgy tulajdonjogát (a maradványérték megfizetésével). Nyilván ezt például az Adózónán feltett kérdésekből is értékelni lehet – azaz nem kérdés a tulajdonszerzési szándék, amikor a kérdés már tartalmazza azt, hogy „nyílt végű lízingügyletben szereztünk be autót”, vagy „úgy vásároltuk meg az autót, hogy pénzügyi lízingben adólevonási joggal élhessünk…”

Természetesen, amikor egyértelmű a tulajdonszerzési szándék, akkor a lízingbevevő nem élhet adólevonási joggal. Ugyanakkor azon esetben, amikor a tulajdonszerzés szándéka nem derül ki egyértelműen, akkor is valamilyen módon értékelni kell az ügyletet.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja: milyen körülmények értékelendők egy adott lízingügylet esetében, és melyek vezethetnek esetlegesen az ügylet átminősítéséhez!