Kérdőjelek és beszédes hallgatás a mezőgazdasági fordított adózás kapcsán

Megosztás Tetszik

A Széll Kálmán Terv 2.0 végrehajtásának egyik első lépéseként a kormány április 27-én benyújtotta „A fordított adózás mezőgazdasági szektorra történő kiterjesztésével kapcsolatban (sic!) egyes törvények módosításáról” címet viselő törvényjavaslatot.

Minthogy a korábban társadalmi vitára bocsátott változat kapcsán már ismertettem a tervezett intézkedéssel kapcsolatos főbb tudnivalókat, továbbá kétségeimnek is hangot adtam a rövid távú költségvetési bevételi hatásokat illetően („A mezőgazdasági fordított adózásról – hitek és tévhitek”), és a most benyújtott törvényjavaslat érdemben nem különbözik a véleményezettől, ezért most csak az újdonságokra, illetve arra térnék ki, amiről a dokumentum hallgat.

Talán csak azokat éri meglepetés, akik a sorok között és mögött is tudnak olvasni, tudniillik a törvényjavaslat kifejezett rendelkezéssel óhajtja kizárni a fordított adózásból a mezőgazdasági tevékenységet folytató, kompenzációs felárra jogosult áfa-alanyokat. Ez a következmény nemcsak a saját véleményem, de például az adóhatóság eddigi álláspontja szerint is levezethető a jelenleg hatályos jogszabályi szövegből. Csak remélni lehet, hogy ez nem jelenti egyszersmind az „ellenkezőjéből való következtetés” elvének érvényesülését is, s nem kérdőjeleződik meg sem a múltra, sem a jövőre vonatkozóan az, hogy mind az alanyi adómentességben részesülő, mind a kompenzációs felárra jogosult áfa-alanyok részvétele az ügyletben eleve kizáró okként jön számításba ennek az adóztatási formának az alkalmazásában.