Ukrajnából Magyarországra települt nyugdíjas ügyében döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

Egymásnak ellentmondó jogszabályi rendelkezések miatt nem tudott a saját hatáskörében dönteni a Kúria egy Ukrajnából Magyarországra települt, Magyarországon öregségi nyugdíjban részesülő személy nyugdíjmegállapításának jogszerűségéről, majd kiderült, hogy az ügyben releváns, 54 évvel ezelőtt kihirdetett és jelenleg is hatályos miniszteri rendelet vonatkozó passzusa az alaptörvénybe ütközik.

Tájékoztatót tett közzé a Kúria a 2018. október 18. napján tárgyaláson kívül elbírált, Mfv.III.10.474/2018 számú határozatról.

Az Ukrajnából 2012. november 20-án Magyarországra áttelepült, 2009. április 14-étől 2015. június 30-áig az ukrán társadalombiztosítási szerv által megállapított öregségi nyugdíjban részesült felperes a magyar társadalombiztosítási szervnél 2015. július 3-án előterjesztett igénybejelentésben 2015. július 1-jétől öregségi nyugdíj megállapítását kérte.

A társadalombiztosító első fokon 2015. december 30-án kelt határozatával 2015. július 1-jétől öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére, a szakmai átlagkereset összegét a felperes leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembe vételre kerülő kereskedelmi szakértő munkakörben foglalkoztatottak 2011. évben elért átlagkeresete alapján határozta meg.

A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes részére alacsonyabb összegű öregségi nyugdíjat állapított meg. A felperes legutolsó munkakörére irányadó átlagkereset figyelembevételére nem látott lehetőséget, mivel a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. kormányrendelet (Tnyvhr.) 2015. január 1-jétől alkalmazandó 14. paragrafusának (10) bekezdése a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött munkakör alapulvételét írja elő.

A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte, és a társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezte, az ellátásnak a Tnyvhr. 2009. április 14-én hatályos 14. paragrafusának (10) bekezdése alkalmazásával történő, a felperes által legutoljára betöltött munkakörre irányadó átlagkeresettel való meghatározására kötelezte.

A jogerős ítélet ellen a társadalombiztosító felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

A Kúria megállapította, hogy a Tny. 64. paragrafusának (2) bekezdéséből és a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, 1962. december 20-án kötött egyezmény végrehajtásáról szóló 7/1964. MüM-rendelet (MüMr.) 6. paragrafus (2) bekezdésének első mondatából a jogalkalmazó számára eltérő következtetések adódnak: a felperes ügyében az előbbi szabály alapján a Tnyvhr. 2015. július 1-jén, míg az utóbbi alapján a 2009. április 14-én hatályos 14. paragrafusának (10) bekezdését kell alkalmazni.

A Kúria a perben vitás, a Tnyvhr. 14. paragrafusának (10) bekezdésének 2009. április 14. és 2015. július 1. napján hatályos rendelkezése alkalmazásával kapcsolatos jogkérdést jogalkalmazói jogszabályértelmezéssel nem találta feloldhatónak, a miniszter által kiadott MüMr. 6. paragrafus (2) bekezdésének első mondatát pedig törvénnyel, a Tny. 64. paragrafusának (2) bekezdésével ellentétesnek ítélte.

Ezért – a per tárgyalásának felfüggesztése mellett, a rendelkezésnek az alaptörvény 18. paragrafusának (3) bekezdésébe és a T) cikk (3) bekezdésébe ütközése miatt – kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, a MüM-rendelet 6. paragrafus (2) bekezdésének első mondata alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését és – elsődlegesen valamennyi folyamatban lévő ügyben, másodlagosan a Kúria előtt Mfv.III.10.476/2017. számon folyamatban lévő jelen perben – a rendelkezés alkalmazásának kizárását.

Az Alkotmánybíróság a 15/2018. AB-határozatban megállapította, hogy a Tny. 64. paragrafusának (2) bekezdése és a MüMr. 6. paragrafusának (2) bekezdése között az alaptörvény 18. cikkének (3) bekezdése sérelmére vezető ellentét áll fenn, ami sérti az alaptörvény T) cikk (3) bekezdésében megfogalmazott tilalmat is, ezért a MüMr. 6. paragrafus (2) bekezdésének első mondatát megsemmisítette, és megállapította, hogy a rendelkezés a Kúria előtt folyamatban lévő, valamint bármely folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság fenti döntéséből következően a felperes ellátásának megállapítása során a Tnyvhr. 2015. július 1-jén, nem pedig a 2009. április 14-én hatályos 14. paragrafusának (10) bekezdését kellett alkalmazni, vagyis a társadalombiztosítási határozat – a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben – nem volt jogszabálysértő amiatt, mert a szakmai átlagkereset összegének meghatározása a felperes által leghosszabb ideig betöltött munkakörre irányadó kereset alapulvételével történt.

A Kúria a jogerős ítéletet azért helyezte hatályon kívül, mert a perben a felek között további vita tárgyát képezte a felperes által leghosszabb ideig betöltött munkakör és az arra irányadó szakmai átlagkereset meghatározása is. Erről a munkaügyi bíróság – eltérő jogi álláspontja miatt – nem foglalt állást, arra a Kúria által megismételni rendelt új eljárásban köteles.

Részletesebben itt olvashat az ügyről: 
Ukrán nyugdíjból magyar nyugdíj: megsemmisített egy jogszabályt az Alkotmánybíróság