Újabb tévhit a nyugellátással kapcsolatban: a nyugdíj előtti évek keresete döntő jelentőségű?

Megosztás Tetszik

A köztudatban elterjedt, így mindenképpen átgondolandó vélekedés, hogy ha valakit a nyugdíjazását megelőző 1–2 évben alacsony munkabérrel jelentenek be, vagy alacsony összegű nyugdíjjárulék-alapot képező ellátást vesz igénybe, akkor ez jelentősen csökkenti a megállapításra kerülő nyugdíj összegét. Természetesen találkozhatunk mindennek az „ellentettjével” is, miszerint az a meggyőződés, hogy utolsó évek magas járulékalapja jelentősen emeli a majdani nyugellátás összegét.

Tény, hogy a nyugdíjazást közvetlenül megelőző év (évek) jövedelemviszonyai befolyásolják az ellátás mértékét. De hogy mennyire számottevően, az sok más tényezőtől is függ. Így a dilemma – miszerint ha a nyugdíjazást megelőző 1–2 évben alacsony a jövedelme valakinek, vagy éppen ápolási díjban, vagy más viszonylag alacsony összegű ellátásban részesül, akkor az nagy mértékben rontja nyugdíjat –, egyedi esetben akkor adható csak biztos válasz, ha ismerjük az érintett valamennyi nyugdíjbiztosítással összefüggő biztosítási és jövedelmi adatát.

A nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkeresetet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. (Tny.) törvény 22. § (1) bekezdése értelmében az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért, a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni feltéve, hogy ebben az időszakban – vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek – legalább a felében az igénylő rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja egyszerűsített példa segítségével, hogy közvetlenül a nyugdíjazást megelőző utolsó évek keresete valójában mennyire hat ki a később megállapítandó nyugdíj összegére!