Tévhitek a nyugellátással kapcsolatban: részmunkaidőben hosszabb idő alatt lesz meg a 40 év?

Megosztás Tetszik

A nyugellátás megállapításával kapcsolatban számos nem pontos, félreértelmezett információ terjed el a köztudatban. Az egyik ilyen makacs feltételezés a részmunkaidős foglalkoztatáshoz, illetve a minimálbért el nem érő havi jövedelemhez kötődik, miszerint ezekben az esetekben a 20 év szolgálati idő, illetve a 40 év jogosultsági idő megszerzéshez 20, illetve 40 évet meghaladó keresőtevékenység szükséges.

Ez természetesen nem így van, de ahogy minden félreértésnek, úgy ennek is megvan az alapja. Ez nem más, mint az arányos szolgálati idő intézménye.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. (Tny.) törvény 39. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy amennyiben a biztosítottnak a Tbj. [a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 6. § (1) bekezdés a)–b), f) pontja és a (2) bekezdése] szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. (Mt.) törvény értelmében teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben, valamint a szakképzési munkaszerződés keretében foglalkoztatottakat – elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a minimálbérnél kevesebb, akkor a 20. § alkalmazása során – az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében – a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe.

E rendelkezéseket a mezőgazdasági őstermelő 2007. december 31-ét követően szerzett biztosítási idejének, valamint a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja számításos példák segítségével, mit jelent az arányos szolgálati idő számítása!