Nyugdíjba menne, de hiányos a tb nyilvántartása a szolgálati idejéről? Így igazolhatja!

Megosztás Tetszik

Számos esetben előfordul, hogy a munkavállaló csak a nyugdíjba vonuláskor szembesül azzal, hogy a korábbi munkaviszonyának, keresőtevékenységének időtartama nem, vagy csak részben szerepel a társadalombiztosítási nyilvántartásban.

Általánosságban elmondható, hogy a kevesebb szolgálati időhöz alacsonyabb mértékű nyugdíj társul, ugyanis a társadalombiztosítás keretein belül megállapítható nyugellátások összegét alapvetően két tényező határozza meg. Az egyik a nyugellátás megállapításáig szerzett szolgálati idő hossza, a másik pedig a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset. A nyugellátás összege az úgynevezett béridőszakon – 1988. január 1-jétől a nyugdíjazásig eltelt időszak – belül szerzett átlagkeresetnek a megszerzett szolgálati idő hosszához rendelt, külön jogszabályban meghatározott, szorzószám szorzata, ezért a nyugellátás összege szempontjából lényeges, hogy milyen mértékű szolgálati idő ismerhető el a nyugdíjjogosultság megállapítása során.(például: 39 év szolgálati idő esetén a nyugdíj összege az alapjául szolgáló havi átlagkereset 78,5 százaléka, 40 év szolgálati idő esetén viszont az átlagkereset 80 százaléka.)

A társadalombiztosítás nyilvántartását a munkáltatók saját nyilvántartásai alapján teljesített adatszolgáltatások képezik.

De mit lehet tenni, ha a volt munkáltató nem tett eleget a bejelentési, bevallási kötelezettségének, és emiatt a munkaviszony nem található a társadalombiztosítási nyilvántartásban, van-e lehetőség a hiányzó adatok igazolására?

A nyugdíjjogosultságnál figyelembe vehető szolgálati idők elismerésére vonatkozó részletes szabályokat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) tartalmazza.

A szolgálati idő elismerése során, függetlenül attól, hogy a biztosításban töltött időszak a Tny. hatálybalépését megelőző vagy azt követő időszakra vonatkozik, a Tny. egyfajta sorrendiséget állít fel, amikor főszabályként kimondja, hogy azokat elsősorban a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartása alapján kell számításba venni. A szolgálati idők beszámításánál tehát a társadalombiztosítási nyilvántartást, mint közhiteles nyilvántartást kell elsődleges forrásnak tekinteni, míg az egyéb bizonyítási eszközök csupán kisegítő jelleggel alkalmazhatók abban az esetben, ha a társadalombiztosítási nyilvántartásban az adott időszakra adat nem, vagy csak hiányosan, hibásan lelhető fel.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből kiderül, milyen lehetőségek vannak a megszerzett szolgálati idő bizonyítására!