Nyugdíj tilalma a közszférában végzett munka mellett: a szabályok megsemmisítését kéri a Kúria

Megosztás Tetszik

Felfüggesztette egy nyugdíjjal kapcsolatos per tárgyalását a Kúria és kezdeményezte azoknak a szabályoknak a megsemmisítését az Alkotmánybíróságnál, amelyek kötelezővé teszik a közszférában dolgozók öregségi nyugdíjának szüneteltetését.

Az 1947. december 24-én született felperes 2002-től szolgálati nyugdíjban részesült, amely ellátás 2012. január 1-jétől öregségi nyugdíjként került továbbfolyósításra. A felperes 2002. szeptember 2-ától közszolgálati, majd kormányzati szolgálati jogviszonyban állt, a jogviszony utóbb, a 2013. szeptember 4-én kelt felmentés folytán megszűnt. Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a felperes bejelentése alapján, a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása miatt – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/C § (1)-(2), (4) bekezdése, valamint 102/I § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával – az öregségi nyugdíj 2013. július 1-jei hatállyal történő szüneteltetését rendelte el, a határozatot a másodfokú szerv helybenhagyta.

A felperes keresetét a munkaügyi bíróság – azonos jogszabályok alkalmazásával – elutasította. A felperes a jogerős ítéletet ellen azért élt felülvizsgálati kérelemmel élt, mert az ügyében alkalmazott jogszabályok – álláspontja szerint – ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikkével és XV. cikkével. A Kúria a per tárgyalásának felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság eljárását, a Tny. 83/C § (1) és (4) bekezdései, valamint a 102/I. § (1)-(2) bekezdései alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, a rendelkezések megsemmisítését és – elsődlegesen a folyamatban lévő valamennyi perben, másodlagosan a felperes ügyében – alkalmazásuk kizárását kezdeményezte. A Kúria szerint a támadott rendelkezések, amelyek az öregségi nyugdíj 2013. július 1-jétől történő, szüneteltetés címén történő megvonását a tágabb értelemben vett közszférában történő foglalkoztatás, a felperes esetében a kormányzati jogviszonya fennállásának ténye alapján mindaddig kötelezővé teszik, amíg a jogviszony fennáll – sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény Q cikk (2) bekezdését.

A Kúria a Tny.-ben elrendelt tulajdonkorlátozás közérdekű voltát – az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt 78117/13. számon folyamatban volt, Fábián kontra Magyarország ügyben felhozott indokok (az államadósság csökkentése, a Magyarország elleni túlzott deficit eljárás megszüntetése) alapján – nem vonta kétségbe. A tulajdonkorlátozást azért tartotta alaptörvény-ellenesnek, mert az a rendelkezések bevezetésével elérni kívánt célokhoz viszonyítva aránytalan. A felperes öregségi nyugdíjra való jogosultsága vagyoni értékű jog, a felperes az időskori ellátásra – függetlenül attól, hogy Magyarországon a társadalombiztosítás vegyes rendszerben működik – évtizedeken át fizetett nyugdíjjárulék fejében, vagyis tulajdonelvonás ellentételezéseként szerzett jogosultságot. A biztosítási elem a korlátozás alkotmányosságának megítélésekor a nyugdíjjárulék formájában történt tulajdonelvonás miatt nem hagyható figyelmen kívül, és értékelni kell azt is, hogy a felperesnek a törvényben előírt járulékfizetési kötelezettségét célzottan, egy későbbi, időskori ellátás megszerzése érdekében kellett teljesítenie. Az időskori ellátás teljes elvonása nem indokolható azzal, hogy a nyugdíjas a közszférában jogviszonyt létesít, illetve ott – idős kora ellenére, általában ereje megfeszítésével –  munkavégzéssel egyéb jövedelemre tesz szert; a megszerzett tulajdonnak a tulajdonvédelem szempontjából nem értékelhető körülményen alapuló, rövid időn belüli, teljes mértékű megvonása mindezek miatt ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével.

A Kúria a közszférában foglalkoztatott személyek öregségi nyugdíjának elvonását az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével is ellentétesnek ítélte, mert a szabályozás összehasonlítható csoportba tartozó jogalanyok (a magánszférában és a közszférában foglalkoztatott öregségi nyugdíjasok, továbbá a közszférában dolgozó nyugdíjasok egyes csoportjaiba tartozók) között alkotmányosan indokolatlan megkülönböztetést tesz. Az intézkedés a közkiadások csökkentését célozta, ez az ok a kereső tevékenységet folytató valamennyi nyugdíjas esetében fennáll, az alkalmazott különbségtételnek nincs ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka.

A Kúria az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelmét az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből eredő azon kötelezettségére figyelemmel is állította, amelynek alapján a bíróságoknak a nemzeti jogot a Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, ekként a magyar jogrendszer részét képező, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezménnyel összhangban kell alkalmazniuk és értelmezniük. Az EJEB a Fábián kontra Magyarország ügyben az öregségi nyugdíj közszférában való foglalkoztatás miatti szüneteltetését az Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyve – önállóan, illetve a 14. cikkel együtt olvasott – 1. cikkébe ütközőnek ítélte.

A Kúria az előtte folyamatban levő perben a Tny. rendelkezéseinek alkalmazását nem mellőzheti, ugyanakkor az Egyezményt és annak az EJEB általi értelmezését sem hagyhatja figyelmen kívül, mert az a döntést az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésébe ütközés okán is alaptörvény-sértővé tenné. Mivel a nemzetközi jog (az Egyezmény) sérelmének megszüntetésére az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel, a Kúria indítványozta a támadott rendelkezések nemzetközi szerződésbe, az Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke és az Egyezmény 14. cikkébe ütközésének vizsgálatát is.

A Kúria az általános alkalmazási tilalom kimondását az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt általános egyenlőségi szabály és a B) cikk (1) bekezdéséből származó jogbiztonság követelményének érvényesülése érdekében kezdeményezte.