Nyugdíj: nem számították be a hűségpénzt. A Kúria bírálta el az ügyet

Megosztás Tetszik

Nem vették figyelembe a felperes nyugdíjának megállapításakor az úgynevezett hűségpénzt. Az érintett a Kúriánál kereste igazát.

A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését, mert álláspontja szerint a nyugdíj összegének megállapításánál az alperes jogsértően nem vette figyelembe a hivatásos állomány tagjainak szolgálati időt elismerő támogatásáról szóló 17/2009 (VI.4.) IRM rendelet (R.) alapján kifizetett havi 50 ezer forint (adó és járulék köteles) jövedelmet.

Alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy az R. rendelkezései alapján a kifizetett havi 50 ezer forint nem illetmény és nem is illetmény jellegű juttatás.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a  felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint a Tny.-hez képest a Hszt. a szolgálati jogviszonnyal rendelkezők esetében speciális szabályokat tartalmaz, ezért a nyugdíjrögzítésnél a Hszt. 183. § (1) bekezdése és (4) bekezdése rendelkezéseit kell figyelembe venni. A Hszt. 183. § (4) bekezdése taxatíve felsorolja, hogy milyen jövedelem tekinthető illetménynek, illetve illetmény jellegű juttatásnak, amelyek között az R. szerinti támogatás nem szerepel.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben előadta, hogy a nyugdíj megállapításánál figyelembe kell venni az R. szerinti támogatás összegét, amely nyugdíjjárulék köteles jövedelemként került kifizetésre. A felperes hivatkozott arra, hogy a Hszt. 114. §-a felsorolja a támogatások körét, amelyek között az R. alapján folyósított havi 50 ezer forint nem szerepel, ami szintén arra enged következtetni, hogy ez a támogatás illetmény jellegű juttatás, amely a nyugdíjalapba beleszámít.

Az alperes a jogerős ítélet hatályában tartását kérte jogszabálysértés hiányában.

A 2009. május és 2011. december 31. között kötött szerződésekben foglaltak szerint a „hűségpénznek” nevezett támogatást azok a hivatásos állományúak kaphatták, akik 25 év szolgálati viszony után vállalták, hogy további 5 évet, 30 év szolgálati viszony után pedig további 3 évet szolgálnak. A 24/2009. (O.T. 13.) ORFK utasítás értelmében támogatást az illetménnyel együtt kell folyósítani és kifizetése az adóelőleg és járulékok levonásával történik.

A Hszt. 184. §-a értelmében a szolgálati nyugdíj összege a társadalombiztosítás szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő tartamától és a 183. § (1) bekezdése alapján számított illetmény és illetmény jellegű juttatások havi átlagától függ.

A Kúria több döntésében is rámutatott arra, hogy a hivatásos állományúak szolgálati nyugdíja összege megállapítása során a Tny. 22. § (1) bekezdését kisegítő (mögöttes) rendelkezésként kell alkalmazni.

A nyugdíj összeg megállapításának alapja a bevallott és befizetett járulék. A járulékfizetési kötelezettség két alapvető feltétele a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony, illetőleg a járulékalapot képező jövedelem megléte, melyről a Tbj. tv. rendelkezik.

Az Szja. tv. rendelkezései szerint önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez,tehát az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevétel, amelyet az adóelőleg számításánál figyelembe kell venni járulék alapot képező jövedelem.

A Tbj. tv. 21. §-a határozza meg, hogy mely juttatások nem képezik nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási- és munkaerő piaci járulék alapját. Ezen felsorolásban a szolgálati időt elismerő támogatás nem szerepel.

A hivatásos állományú részére a „hűségpénz” kifizetése adóelőleg és járulékok levonásával történik, azaz járulékalapot képező jövedelemnek tekintendő, s mint ilyent a szolgálati nyugdíj összegének megállapítása során (beleértve a rögzített nyugdíjat is) figyelembe kell venni. Ily módon a „hűségpénz” a természetét tekintve kvázi illetmény jellegű juttatás.