adozona.hu
Nők kedvezményes öregségi nyugdíja: a tb-megállapodás nem számít be a jogosultsági időnél
//test-adozona.hu/tb_jarulekok_nyugdij/Nok_kedvezmenyes_oregsegi_nyugdija_a_tbszer_M5E590
Nők kedvezményes öregségi nyugdíja: a tb-megállapodás nem számít be a jogosultsági időnél
Tetszik
A társadalombiztosítási szervvel kötött megállapodás alapján történt járulékfizetés időszaka szolgálati időnek minősül, de a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához szükséges jogosultsági időbe nem számít be – mondta ki a Kúria
A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozattal egyező idők elismeréséről rendelkezett. A fellebbezésben megjelölt, 1986. november 17. és 1990. június 16. közötti időszakot, amely alatt a felperes külföldön, a Magyar Népköztársaság Kereskedelmi Képviseletén, vagyis magyar foglalkoztatónál dolgozott, jogosító időként nem ismerte el, mert a külföldi tartózkodás idejére a belföldi munkáltatótól kért fizetés nélküli szabadság alatt létesített jogviszony a társadalombiztosítási nyilvántartásban nem szerepel, a foglalkoztató adatszolgáltatást, nyugdíjjárulék levonást nem teljesített tekintettel arra, hogy a felperes a 7%-os, illetve 10%-os mértékű nyugdíjjárulék megfizetését választotta.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a Tny. 18. § (2a)-(2b) bekezdése és az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.
A Kúria a jogerős ítéletet – az indokolás részbeni módosításával – hatályában fenntartotta. A Kúria a peradatok alapján megállapította, hogy a felperes a közte és a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság között 1985. május 31-én létrejött megállapodásban, a tartós külföldi szolgálatot teljesítő házastársával történő külföldre utazás címén engedélyezett fizetés nélküli szabadság tartamára, kérelme előterjesztésére visszamenőleg (1985. február 15.) és a jövőre nézve 7%-os nyugdíjjárulék megfizetését vállalta.
A megállapodásban a társadalombiztosítási szerv tájékoztatta a felperest, hogy a nyugdíjjárulékot a fizetés nélküli szabadság külföldön töltött időtartamára kell fizetnie, és arról is, hogy amennyiben házastársával azonos állomáshelyen magyar munkáltató alkalmazásába lép, úgy ezen jogviszony alapján nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni, ha a nyugdíjjárulékot változatlanul tovább fizeti. A felperes tájékoztatást kapott arról is, hogy lehetősége van a nyugdíjjárulék fizetés megszüntetésére és az új, a házastársával azonos külföldi állomáshelyen magyar munkáltatónál fennálló jogviszonya alapján történő nyugdíjjárulék fizetésére, valamint a járulékfizetés utóbbi módja helyett – bejelentése alapján – a 7%-os nyugdíjjárulék fizetésre való visszatérésre is.
A felperes a peresített időszakban nem állt egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban, a felperes az őt külföldön foglalkoztató magyar munkáltatónál kereső tevékenységet folytatott, biztosítási jogviszonya azonban nem ezen jogviszony, hanem a társadalombiztosítási szervvel kötött megállapodás, a fizetés nélküli szabadságot engedélyező munkáltatóval fennállt munkaviszony és az ezen munkáltató által megállapított bér után felperes által megfizetett nyugdíjjárulék alapján állt fenn, ami a Tnyvhr. 12. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felsorolásban sem szerepel.
A felperes esetében a Tny. 18. § (2b) bekezdés szerinti feltétel azért nem teljesül, mert a peresített időszakban a jogosító időként elismerni kért kereső tevékenységet nem biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban folytatta. A felperes a korabeli szabályozás által biztosított lehetőséggel élve a számára kedvezőbb, alacsonyabb összegű munkabérhez igazodó, alacsonyabb összegű járulék befizetést választotta.
A tb-szerv és a munkaügyi bíróság jogértelmezése nem ütközik a jóhiszeműen szerzett jogok védelmét előíró törvényi, illetve alaptörvényi rendelkezésbe. A jogalkotó az ügyben alkalmazandó szabályokban nem joghátrányt fogalmazott meg, hanem kedvezményszabályokat alkotott.
A Kúria végül utal arra is, hogy korábban más, hasonló tényállású ügyekben (Mfv. III. 11.056/2011/5., Mfv. III. 10.248/2013/5.) azonosan foglalt állást, kimondva, hogy a társadalombiztosítási szervvel kötött megállapodás alapján történt járulékfizetés időszaka szolgálati időnek minősül, de a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához szükséges jogosultsági időbe nem számít be.
Egy másik határozatban (Mfv. III. 10.193/2013/4.) a Kúria, hasonló tényállású ügyben szintén akként foglalt állást, hogy az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő szerzése érdekében nyugdíjjárulékot fizető, házastársuk külföldi munkavállalása idejére fizetés nélküli szabadságot igénybe vett személyek fizetés nélküli szabadságának tartama a Tny. 18. § (2b) bekezdése szerinti jogosultsági időnek nem minősül.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (0)