Nemzetközi nyugdíjügyintézés: így kell csinálni

Megosztás Tetszik

A nemzetközi nyugdíjügyek alapvetően abban különböznek a nemzeti nyugdíjügyektől, hogy az igénybejelentés, illetőleg elbírálásuk során nemcsak a nemzeti nyugdíjszabályokat, hanem más nemzetközi rendelkezéseket is alkalmazni kell.

Magyarországnak az Európai Unióhoz (a továbbiakban: EU) történő csatlakozása (2004. május 1.) alapvető változásokat eredményezett ezen a területen is. Az ügyek elintézése szempontjából az egyik talán legfontosabb kérdéskörnek az igénybejelentés szabályainak ismerete, az ügyintézés módja ítélhető.

Az EU-ban nincs egységes nyugdíjbiztosítási rendszer, ebből következően nagyok eltérőek a jogosultsági feltételek is. Ez az eltérő nyugdíjkorhatárok tekintetében érzékelhető leginkább. Nem is beszélve arról, hogy -- hasonlóan a magyarországi szabályokhoz -- a legtöbb tagállamban a megadott nyugdíjkorhatárokat fokozatosan vezették be, amely szinte áttekinthetetlenné teszi az egész rendszert.

Az EU koordinációs rendeleteinek – a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendeletnek, valamint a végrehajtására vonatkozó 987/2009/EK rendeletnek (továbbiakban: koordinációs rendeletek) – célja egyrészt eligazítást nyújtani a tagállami szociális biztonsági intézményeknek az eljárásaikkal kapcsolatban, másrészt a hatálya alá tartó személyi kör számára biztosítani, hogy szociális biztonsági jogaik megfelelően érvényesüljenek, bárhol járjanak is az EU területén.

A migráns személyeknek a koordinációs rendeletek biztosította jogaik gyakorlása érdekében fontos tisztában lenniük azzal, hogy jogaiknak milyen módon szerezhetnek érvényt, miképpen intézhetik szociális biztonsági vonatkozású ügyeiket. Ezen személyi körnek tehát, akik több tagállam szociális biztonsági rendszerével léphetnek kapcsolatba – legyenek akár munkavállalók, határ menti ingázók vagy ezen személyek családtagjai – problémát jelenthet például a kérelmek benyújtására előírt tagállami határidők betartása. A késedelem vagy a határidő elmulasztása miatt előállhat olyan helyzet, hogy az érintett személy ellátásra való jogosultsága részben vagy teljes mértékben elvész. Ennek elkerülése érdekében a koordinációs rendeletek olyan szabályt tartalmaznak, amely szerint a kérelmet határidőn belül benyújtottnak kell tekinteni, ha a kérelmet ugyanazon határidőn belül, de egy másik tagállam megfelelő intézményénél terjesztették elő.