Munkahelyén robbanásos balesetet szenvedett, nem kapott kártérítést

Megosztás Tetszik

Egy felrobbant akkumulátor okozta a munkavállaló balesetét, aki beperelte munkáltatóját az egészségbiztosítási ellátási költségek megtérítéséért. A jogvita a Kúrián kötött ki.

Az alperes a 2013. április 11-én kelt fizetési meghagyással – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §-a alkalmazásával – 3 817 585 forint és kamata megfizetésére kötelezte a felperest az általa foglalkoztatott munkavállaló 2010. január 18-án – akkumulátor robbanás folytán – bekövetkezett balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátási költségek megtérítése címén.

Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a sérült a baleset bekövetkezésekor saját gépjárművét javította, amelyre a munkaidő utánra kapott engedélyt; e munkavégzésért a felperestől díjazásban nem részesülhetett. A sérült a magáncélú munkavégzés során a munkáltatói hozzájárulás keretein túllépett: az engedély nem terjedt ki az akkumulátor használatára, a sérült a munkaadón kívül engedélyezett tevékenységet munkaidőben végezte; mindezek miatt a balesete nem tekinthető a munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett, az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerinti üzemi balesetnek.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria rámutatott: a foglalkoztató Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerinti felelőssége – a rendelkezésben írt egyéb tényállási elemek megvalósulása esetén – az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátásokért áll fenn. Azt, hogy az egészségbiztosítási ellátási költségeket keletkeztető, a foglalkoztató megtérítési kötelezettségét felvető baleset üzemi balesetnek minősül-e, az Ebtv. 52. § és 53. §-ai alkalmazásával kell elbírálni. A sérült nem a felperesi munkáltató részére és érdekében végezte a baleset bekövetkeztéhez vezető munkát, munkateljesítése a munkaviszony keretében, más személy (a munkáltató) számára díjazás ellenében végzett úgynevezett függő munkának nem minősült, balesete ezért nem tekinthető az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerinti, „foglalkozása körében végzett munka közben” vagy „azzal összefüggésben” elszenvedett balesetnek sem. Az Ebtv. 53. § (1) bekezdés b) pontját az 52. § (1) bekezdéssel összhangban, szintén a munkaviszony keretében, a munkáltató részére és érdekében teljesített munkavégzés körében kell értelmezni.

Az alperest az Ebtv. 67. § szerinti felelősség tisztázása során a biztosított és az egészségbiztosítási szerv között folyamatban volt eljárásban hozott, a baleset üzemiségét és a biztosított üzemi baleseti táppénzre való jogosultságát megállapító közigazgatási határozatok nem kötötték, a megtérítési felelősség feltételeit a bíróságnak is azoktól függetlenül kellett vizsgálnia. A másodfokú bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdésének alkalmazásával, a kérelmek tartalmuk szerinti elbírálását előíró rendelkezés alapján vizsgálta az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében írt feltétel fennállását, annak során nem sértett jogszabályt azzal, hogy az Ebtv. üzemi balesetet definiáló rendelkezését is figyelembe vette.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítélet – az indokolás részbeni módosításával – hatályában fenntartotta.