Mi lesz ebből? Nyugdíjügyben kér normakontrollt a Kúria

Megosztás Tetszik

A felperes a Kúriánál sérelmezte, hogy közszolgálati viszonya miatt szüneteltetnie kellett szolgálati nyugdíját. A testület az Alkotmánybíróságtól várja a megoldást.

Az 1947. december 24-én született felperes 2002. szeptember 1-től – a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény alapján – szolgálati nyugdíjban részesült, amely ellátás 2012. január 1-jétől öregségi nyugdíjként került továbbfolyósításra. A felperes 2002. szeptember 2-ától az Állami Számvevőszéknél állt közszolgálati, majd kormányzati szolgálati jogviszonyban, amely jogviszonya utóbb, a 2013. szeptember 4-én kelt felmentéssel megszüntetésre került.

Az öregségi nyugdíj 2013. július 1-jei hatállyal történő szüneteltetéséről a társadalombiztosítási szerv a felperes bejelentése alapján, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/C § (1)–(2), (4) bekezdése, valamint 102/I § (1)–(2) bekezdése alkalmazásával a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása miatt rendelkezett.

A döntést a munkaügyi bíróság azonos jogszabályok alkalmazásával bírálta el; ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy a határozat nem jogszabálysértő.

A felperes a jogerős ítéletet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyet azért tart jogszabálysértőnek, mert a Tny. 83/C §-a és 102/I–102/K §-ai ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikkével és XV. cikkével.

A Kúria az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, mert a Tny. 83/C § (1) és (4) bekezdései, valamint a 102/I § (1) és (2) bekezdései – amely rendelkezések az öregségi nyugdíj 2013. július 1-jétől történő, szüneteltetés címén történő megvonását a tágabb értelemben vett közszférában történő foglalkoztatás, a felperes esetében a kormányzati jogviszonya fennállásának ténye alapján mindaddig kötelezővé teszik, amíg a jogviszony fennáll – sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény Q cikk (2) bekezdését. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét illetően a Kúria rögzítette, hogy az ellátáshoz való hozzájutás korlátozásának a törvényhozó – a támadott rendelkezéseket beiktató, az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény javaslatához fűzött indokolásból kitűnően – nem adta konkrét indokát. A korlátozás indoka – az EJEB előtt folyamatban volt eljárásban ismertetett és az EJEB ítéletéből kitűnően – az államadósság csökkentése, a Magyarország elleni túlzott deficit eljárás megszüntetése, egyik eszköze pedig a központi költségvetésből finanszírozott jövedelmek és nyugellátások párhuzamos kifizetésének megszüntetése volt. A Kúria – a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban alapján kialakult gyakorlat figyelembevételével – nem látott okot arra, hogy a Tny. támadott rendelkezéseivel elrendelt korlátozás közérdekű voltát kétségbe vonja, álláspontja szerint a tulajdonkorlátozás azért alaptörvény-ellenes, mert a támadott rendelkezések bevezetésével elérni kívánt fenti célokhoz viszonyítva aránytalan. Az időskori ellátás teljes elvonása nem indokolható azzal, hogy a nyugdíjas a közszférában jogviszonyt létesít, illetve ott – idős kora ellenére, általában ereje megfeszítésével –  munkavégzéssel egyéb jövedelemre tesz szert, a megszerzett tulajdonnak a tulajdonvédelem szempontjából nem értékelhető körülményen alapuló, rövid időn belüli, teljes mértékű megvonása mindezek miatt ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével. A Kúria a támadott rendelkezéseknek az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe való ütközését az EJEB 78117/13. számú ügyben hozott ítéletében foglalt megállapításokra – különösen, amely szerint a szabályozás eltérő bánásmódot valósít meg egyrészt a magánszférában és a közszférában elhelyezkedett nyugdíjasok, másrészt a közszolgálati dolgozók eltérő kategóriái között – és az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből eredő azon kötelezettségére figyelemmel állítja, amelynek alapján a bíróságoknak a nemzeti jogot a Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, ekként a magyar jogrendszer részét képező Egyezménnyel összhangban kell alkalmazniuk és értelmezniük.

A Kúria az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelmét – az Alkotmánybíróság a 3112/2016. (VI.3.) AB határozatában (ABH), valamint az EJEB (Emberi Jogok Európai Bírósága) határozatában foglaltakra való hivatkozással – és az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből eredő azon kötelezettségére figyelemmel is állítja, amelynek alapján a bíróságoknak a nemzeti jogot a Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, ekként a magyar jogrendszer részét képező Egyezménnyel összhangban kell alkalmazniuk és értelmezniük.    Az öregségi nyugdíjban részesülő, a magánszférában és a közszférában munkát vállaló jogalanyok helyzete a szabályozás lényeges eleme szempontjából azonos, az utóbbi csoportba tartozó jogalanyokra hátrányos. A támadott szabályok által bevezetett korlátozásnak nincs ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, ezért alaptörvénysértő.

A Kúriának a Tny. támadott rendelkezései bevezetését megalapozó indokok és az EJEB döntésének ismeretében azért sem volt más lehetősége, mint hogy az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezze, mert a nemzetközi jog (az Egyezmény) sérelmének megszüntetésére kizárólag az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel. A Kúria az előtte folyamatban lévő perben a támadott rendelkezések alkalmazását nem mellőzheti, ugyanakkor az Egyezményt és az EJEB határozatát sem hagyhatja figyelmen kívül, mert az a Kúria döntését az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésébe ütközés okán is alaptörvény-sértővé tenné. Erre tekintettel a Kúria indítványozta a támadott rendelkezések nemzetközi szerződésbe, az Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke és az Egyezmény 14. cikkébe ütközésének vizsgálatát is. A Kúria az általános alkalmazási tilalom kimondását az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt általános egyenlőségi szabály és a B) cikk (1) bekezdéséből származó jogbiztonság követelményének érvényesülése érdekében kezdeményezi. A fentiek alapján a Kúria az eljárás felfüggesztéséről a Pp. 155/B § (1), (3) bekezdése, az Abtv. 25. § (1) bekezdése és 32. § (1)–(2) bekezdése alapján határozott.