Járulékfizetés megállapodás alapján – mi szól mellette, és mi ellene?

Megosztás Tetszik

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló törvény (Tbj.) szerint a nyugdíjbiztosítási ellátásokra, illetve egészségügyi szolgáltatásokra megállapodást köthetnek a magánszemélyek. Cikkünkben áttekintjük, hogy milyen érvek szólnak az egyes megállapodások megkötése mellett, illetve esetlegesen ellene.

Megállapodás nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő szerzésére

A Tbj. 48. paragrafusának (1) bekezdésében említett megállapodás szolgálati időt és nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmet biztosít. Ezzel a lehetőséggel belföldinek minősülő személy élhet, aki nem biztosított (vagy a biztosítása szünetel). A megállapodás minimális havi költsége az aktuális minimálbér x 22 százalék nyugdíjjárulék, tehát idén legalább 44 ezer forint.

Előnye (és egyben célja), hogy szolgálati időt és nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmet biztosít annak a személynek, akinek erre biztosítási jogviszony létesítése révén nincs módja, és az említett havi 44 ezer forint megfizetésével magasabb nyugdíjalapra tesz szert, mint ha például kisadózói (katás) jogviszonyt létesítene.

Ugyanakkor a megállapodás alapján szerzett szolgálati idő nem minősül jogosultsági időnek a nők kedvezményes nyugdíját tekintve. Fontos azzal is tisztában lenni, hogy a minimálbér, mint járulékalap az esetek többségében nem növeli a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset összegét. További hátrány, hogy nem jár egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság sem a megállapodással, így az egészségügyi szolgáltatási járulék külön költségként jelentkezik.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben ismertetjük a szolgálati idő szerzésére jogosultak körét, illetve az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságra vonatkozó megállapodás szabályait!