Ki, mikor biztosított, és mikor nem az? – Példákkal!

Megosztás Tetszik

A társadalombiztosítással összefüggő tevékenységünk során számtalanszor használjuk a biztosított kifejezést, nem egyszer tévesen értelmezve azt. A következőkben néhány ezzel kapcsolatos félreértést, téves értelmezést igyekszünk tisztázni.

Hogy kit kell biztosítottnak tekinteni (kire terjed ki a biztosítás?), az 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény 5. szakasza pontosan meghatározza. A biztosítás soha nem önmagában álló jogviszony, azt mindig megalapozza egy másik – többnyire valamilyen munkavégzésre irányuló – jogviszony. (De biztosított például az álláskeresési ellátásban részesülő személy is.)

A biztosított személy a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhet. Azért a feltételes mód, mert az ellátáshoz értelemszerűen más jogosultsági feltételek is kapcsolódnak. E szabály alól egyedül a sajátjogú nyugdíjasnak minősülő munkavállalók képeznek kivételt, akiket – pénzbeli egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettség híján – nem illetnek meg az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai. Ettől függetlenül azonban egy nyugdíjas munkaviszonyban álló dolgozóra kiterjed a biztosítás. 

Maradva az ellátási szempontoknál, a biztosítottak mellett említést kell tennünk egy másik személyi körről, az egyes ellátásra jogosultak elnevezésű csoportba tartozókról. Hogy kik tartoznak ide, azt a Tbj. 15-16. paragrafusai határozzák meg. Előbbi rendelkezés a baleseti ellátásra jogosultakat veszi sorra, a második az egészségügyi szolgáltatásra jogosultakat. (A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény alkalmazásában egyébként az ellátások tekintetében ők is biztosítottnak minősülnek, ami az egyik alapja a bevezetőben említett fogalomzavarnak.)

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletezzük, mely esetekben biztosítottak, és mikor nem amkülönféle jogviszonyban lévők.

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.