Kft. ügyvezetője ekkor úszhatja meg a minimumjárulék-fizetést

Megosztás Tetszik

Heti 36 óránál rövidebb idejű jogviszonyt ki lehet-e úgy egészíteni 36 órára, kft.-ügyvezető esetében, hogy ügyvezetőként ne kelljen a minimálisan elvárt járulékot megfizetnie, az csak a ténylegesen kapott jövedelmét terhelje? – kérdezte olvasónk. Dr. Radics Zsuzsanna, társadalombiztosítási szakértő válaszolt.

"Kft. ügyvezetőjének van egy másik cégnél heti 30 órás jogviszonya. Az ügyvezetést megbízásban látja el. Ha jól tudom, ebben az esetben – mivel nincs 36 órát meghaladó jogviszonya akár egy vagy több munkáltatónál – a minimálbér szerint meg kell fizetnie a főállású társas vállalkozóra vonatkozó közterheket. Ez a tulajdonos-ügyvezető – társasági szerződés módosításával – július óta munkaviszonyban látja el az ügyvezetést. Ebben az esetben a munkaviszony szerint elég őt heti 10 órára (napi 6 óra más helyen, és napi 2 óra a saját cégnél) bejelenteni, és így van 40 órás munkaviszonya, vagy a saját cégnél is a minimálbért kell legalább megfizetni neki, csakúgy mint a munkavállalóknál? Magával köt szerződést? A szerződésben benne lehet, hogy a napi 2 óra tartalmazza az ügyvezetést és a személyes közreműködést is?" – kérdezte olvasónk.

A munkaviszonyban végzett ügyvezetői feladatok teljes vagy részmunkaidőben láthatók el. Azaz nem kötelező a napi 8 órás munkavégzés, ha a feladatokat részmunkaidőben is el lehet látni. Amennyiben a tevékenység ellátható részmunkaidőben (jelen esetben napi 2 órában), akkor a minimális díjazás a részmunkaidőhöz arányosítható.

A munkavállaló ugyanazzal a munkáltatóval csak egy munkaszerződést köthet. Azaz egyidejűleg nem lehet több munkaszerződése a munkavállalónak a munkáltatójával. Több munkakör esetén az úgynevezett kapcsolt munkakört kell alkalmazni. Ez esetben egy munkaszerződésbe kell foglalni a tevékenységeket (ügyvezetés, illetve a megnevezett személyes közreműködői tevékenység), valamint az ezen tevékenység alapján fizetendő munkabért. Az általános szabály az, hogy a munkaviszonyban a munkabérnek teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén el kell érnie legalább a minimálbért, illetve ha a tevékenység szakképzettséget igényel, akkor a garantált bérminimumot.

Egyszemélyes kft. tagjának munkaviszonyban ellátott ügyvezetése esetén az a különleges helyzet áll elő, hogy a tag egyidejűleg betölti mind a munkavállaló, mind a munkáltató szerepét. Azaz önmaga foglalkoztatója. A Ptk., amikor kimondja, hogy a gazdasági társaság vezető tisztségviselője munkaviszonyban is dolgozhat, nem tesz különbséget egyszemélyes vagy több taggal rendelkező kft. között. A Ptk. jogértelmezése szerint, ami nem tiltott, az szabad, azaz az egyszemélyes kft. tagja dolgozhat ügyvezetőként munkaviszonyban. Ez esetben saját maga írja alá a munkaszerződést, mint munkáltató, és mint munkavállaló is.

Nem teljesen vág egybe ezzel a bírói, méghozzá a munkaügyi bíróság gyakorlata. Egy korábbi legfelsőbb bírósági döntés úgy szól, hogy senki nem lehet egyben munkavállaló és munkáltató. Ez a döntés akkor is élt, amikor a korábban hatályban lévő gazdasági társaságról szóló törvény (Gt.) kimondta: az egyszemélyes kft. ügyvezetője akkor dolgozhat munkaviszonyban, ha belefoglalják az alapító okiratba, hogy ezt a feladatot munkaviszonyban is elláthatja az ügyvezető. Szakértőnk hangsúlyozta: függetlenül ettől a bírósági döntéstől, a tapasztalatok szerint számos esetben is munkaviszonyban dolgozik az egyszemélyes kft. tagja, mint ügyvezető, hiszen a Ptk. erre lehetőséget ad.

Az is megoldható, hogy az ügyvezető heti 10 órában munkaviszonyban látja el az ügyvezetést, és így a másik munkaviszonnyal együtt heti 40 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll. Ez esetben a társas vállalkozói jogviszonyban ellátott személyes közreműködésnél nem kell a minimális alapok szerint fizetni a tb-közterheket. Azaz, ha a társas vállalkozói jogviszonyban álló személy rendelkezik minimum 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal is, akkor társas vállalkozóként nem kell megfizetnie a minimális alapok után a tb-közterheket, hanem a 7 százalék egészségbiztosítási járulék, a 10 százalékos nyugdíjjárulék és a 22 százalékos szociális hozzájárulási adó a ténylegesen kapott jövedelmét terheli.