Jár-e táppénz az egyéni vállalkozás szüneteltetése alatt? Így döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

Megilleti-e táppénz az egyéni vállalkozót, miközben e tevékenységét szünetelteti? A több menetben zajló jogi vita végére a Kúria tett pontot.

A felperes egyéni vállalkozói tevékenységét 2012. december 31. napjától szüneteltette és 2013. január 1. napjától társas vállalkozói jogviszonyban állt, majd 2013. január 2. napjától 2013. február 24. napjáig keresőképtelen állományban volt – írja a Kúria közleménye.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár másodfokú határozatával az alperes elsőfokú határozatát, melyben a felperes 2013. január 3. napjától 2013. február 24. napjáig szóló táppénz iránti kérelmét elutasította, helybenhagyta, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdése, 8. §-a, 10. § (1)–(2) bekezdése, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 2. § (2) bekezdése, 43. § (1)–(2) bekezdése, 45. § (1) bekezdése, 46. § (1), (3), (5) bekezdése és az egyéni vállalkozóról és egyéni cégekről szóló 2009. évi CXV. törvény (Evtv.) 18. § (1) bekezdése rendelkezéseire alapítottan.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, hivatkozva az Ebtv. 43. § (2) bekezdés rendelkezésére. A bíróság kiemelte, hogy a biztosítás és a biztosítási jogviszony külön vizsgálandó. Az ítéleti érvelés szerint a felperes egyéni vállalkozói jogviszonya szünetelt, mely szünetelés időtartama alatt biztosítási jogviszonyában járulékfizetési kötelezettség nem terhelte [Tbj. 29. § (4) bekezdés], ebből kifolyólag a felperest táppénz kizárólag a társas vállalkozói jogviszonyában illette meg.

A bíróság megállapította, hogy a felperes társas vállalkozói jogviszonya a keresőképtelenség időpontjában egy napja állt fenn, ezért táppénz is csak egy napra illette meg [Ebtv. 2. § (2) bekezdés, 46. §].

A bíróság az Ebtv. hivatkozott rendelkezéseiből levezetve megállapította, hogy akár egymást követő, akár egymás melletti biztosítási jogviszonyok állnak fenn, mindegyikben külön-külön áll fenn a járulékfizetési kötelezettség, ezért mindegyik jogviszonyban külön-külön vizsgálandó az igénybe vett ellátás, így a társadalombiztosítási szervek határozatai jogszerűek.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése alatt szünetel a biztosítási jogviszony, így nem áll fenn egyidejűleg két biztosítási jogviszony, ezért az Ebtv. 43. § (2) bekezdés nem alkalmazható.

A Kúria kifejtette, hogy a táppénzre jogosultság alapvető feltétele a beteg fennálló biztosítási jogviszonya, tekintettel arra, hogy a táppénz annak jár, aki a biztosítása fennállása alatt válik keresőképtelenné. Táppénzre kizárólag a biztosítottak jogosultak.

A biztosított és a biztosítási jogviszony különböző fogalmak. Az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozó biztosított. Az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettsége (jogviszonya) az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától az abból való törlés napjáig tart.

Szünetel az egyéni vállalkozó biztosítása az egyéni vállalkozói tevékenysége szüneteltetése idejére. Az egyéni vállalkozói biztosítás szüneteltetése azonban – a fentebb kifejtettekre tekintettel – nem jelenti az egyéni vállalkozói jogviszony megszüntetését. A felperes egyéni vállalkozói jogviszonya fennállt, az egyéni vállalkozói biztosítás (egyéni vállalkozói tevékenysége) szüneteltetésének időtartama alatt is.

A biztosítási jogviszony fennállására nem volt kihatással, hogy a felperes egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltette. Önmagában a vállalkozói igazolvány birtoklása alapján is fennállt a biztosítási jogviszonya.

Mindezek alapján a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.