Iratmegőrzési szabályok: könnyebb lesz kiigazodniuk a munkáltatóknak

Megosztás Tetszik

Könnyítések várhatók a munkára való orvosi alkalmassági vizsgálatokra, a munkaügyi iratok megőrzési kötelezettségére, illetve a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának igénylésére vonatkozó szabályokban.

A törvényjavaslat egyik deklarált célja – az emberek hétköznapi ügyeinek intézésének egyszerűbbé tétele mellett – a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése. E változáshalmazból három foglalkoztatáshoz kapcsolódó könnyítési javaslatot emelünk ki.

Foglalkoztatók munkaügyi iratmegőrzési kötelezettsége

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 99/A paragrafusának jelenleg hatályos (1) bekezdése értelmében a Tbj. szerinti nyilvántartásra kötelezett a biztosított, volt biztosított biztosítási jogviszonyával összefüggő, a szolgálati időről vagy a nyugellátás megállapítása során figyelembevételre kerülő keresetről, jövedelemről adatot tartalmazó munkaügyi iratokat a biztosítottra, volt biztosítottra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő öt évig köteles megőrizni.

Mindezt a (2) és (3) bekezdés azzal egészíti ki, hogy

– nyilvántartásra kötelezett jogutód nélküli megszűnése esetén köteles bejelenteni a fent említett munkaügyi iratok őrzésének helyét a székhelye, telephelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek, illetve

– e bejelentéssel egyidejűleg a nyilvántartásra kötelezett képviselője, illetve a felszámoló, végelszámoló köteles a 2010. január 1-jét megelőző időszakra vonatkozóan adatszolgáltatást teljesíteni, ha arra korábban nem került sor.

E szabály 2018. december 23-án lépett hatályba, és a nyugdíjbiztosítás rendszerének azt a régi problémáját volt hivatott orvosolni, miszerint a munkaadó (volt munkaadó) a megállapító szerv felhívására köteles (az általános elévülési időt jóval meghaladó korábbi időszakról is) a nyugellátás megállapításához adatot szolgáltatni (korábbi adatszolgáltatását pótolni, esetleg kijavítani), miközben nem létezett arra vonatkozóan egyértelmű előírás, hogy az ezt megalapozó okmányokat köteles öt, illetve nyolc éven túl is megőrizni.

Az ötéves elévülés miatt tehát ez az előírás csak 2024-től jelentett volna többletkötelezettséget a foglalkoztatóknak, de valószínűleg nem fog, mert a benyújtott javaslat szerint a Tny. említett szakaszának (1) bekezdése 2024. szeptember 1-jétől a következők szerint alakul:

„A Tbj. szerinti nyilvántartásra kötelezett a biztosított, volt biztosított biztosítási jogviszonyával összefüggő, a szolgálati időről vagy a nyugellátás megállapítása során figyelembevételre kerülő keresetről, jövedelemről adatot tartalmazó, 2024. december 31-éig keletkezett munkaügyi iratokat, adatokat és foglalkoztatási igazolásokat a biztosítottra, volt biztosítottra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő öt évig köteles megőrizni”.

Megváltozott munkaképességű személyek ellátása

A törvényjavaslat szerint 2024. január 1-jétől hatályát veszti a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. § (1) bekezdésének b) pontja, 13/A § (1) bekezdésének d) pontja, 14/A paragrafusában az „– a 2. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltétel kivételével –" szövegrész.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jelzett időponttól az említett ellátások igénylésekor nem vizsgálja meg a hatóság, hogy az érintett keresőtevékenységet folytat-e.

Mivel mind a rokkantsági, mind pedig a rehabilitációs ellátás mellett korlátlanul lehetett keresőtevékenységet folytatni, a keresőtevékenység egy napra történő megszüntetése, a vállalkozás szüneteltetése vagy fizetés nélküli szabadság igénybevétele jelenleg valóban felesleges adminisztrációs jogosultsági feltétel.

Munkavédelmi előírások enyhítése

Az egyik a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 49. paragrafusának (1) bekezdését érinti, amely egyebek mellett rögzíti, hogy a munkára való alkalmasságról külön jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni. Amennyiben az Országgyűlés elfogadja a javaslatot, 2024. szeptember 1-jétől hatályát veszíti ez az előírás.

Ugyanakkor 49. paragrafus új, (1a) bekezdése értelmében a jogszabályban meghatározott esetekben vagy a munkáltató erre irányuló döntése esetén a munkára való alkalmasságról jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni. Hogy melyek lesznek a kötelező alkalmassági vizsgálattal érintett munkakörök, arról miniszteri rendelet dönt majd.

Tehát egyes munkakörök kivételével, általánosságban megszűnik a munkára való alkalmasság kötelező orvosi vizsgálathoz kötése.