Bosszantó szabályozási hiányosságok a tb-ben

Megosztás Tetszik

Az adózók gyakran bosszankodnak a zsebbevágó, illetve több papírmunkát eredményező jogszabály-módosítások miatt. Legalább ekkora méreg, ha hiányos a szabályozás, ez ugyanis nehezíti a törvények gyakorlati alkalmazását és elbizonytalanítja az adózókat. Összeszedtük, hogy mi hiányzik a Tbj.-ből.

Idén is csalódott voltam, amikor azt láttam, hogy az adócsomag társadalombiztosítási előírásokat érintő módosításaiból ezúttal is kimaradtak olyasmik, amelyek törvényi szabályozása indokolt lenne.

Az egyik ilyen téma a munkaviszonyban dolgozó ügyvezetőre vonatkozik.

A munkaviszonyból származó jövedelemnek, teljes nyolc órás foglalkoztatás esetén el kell a minimálbért (idén havi 101 500 forintot), legalább középfokú végzettséget igénylő tevékenység esetén pedig a garantált bérminimumot (havi 118 000 forintot).

Tény, hogy nincs olyan szabály, amely előírná, hogy az ügyvezetői tevékenység ellátása szakképzettséget igényel. A jogalkalmazók számára biztonságot jelentene, ha a járuléktörvény (Tbj.) kimondaná, hogy kizárólag ügyvezetői tevékenység ellátása esetén elegendő a minimálbért (és utána a járulékokat) kifizetni. Szabályozás hiányában az a gyakorlat, hogy abban az esetben, ha az ügyvezető iskolai végzettsége nyolc általános, a járulékfizetésnél a minimálbért, és semmiképpen nem a garantált bér veszik alapul. Ha viszont van szakképzettsége az ügyvezetőnek, akkor a kizárólag ügyvezetői tevékenységet folytató személynél jellemzően a garantált bért veszik alapul, abból kiindulva, hogy jobb békességben lenni a NAV-val.

Egy másik rendezetlen kérdéskör a behívás alapján történő munkavégzés. Ezt a munkaviszony típust az új munka törvénykönyve szabályozza. A Tbj.-ben nincs szabály arra, hogy miként alakul akkor a biztosítási jogviszony, ha valakit behívásos munkaszerződésben foglalkoztatnak, de munka híján hosszabb-rövidebb ideig nem tartanak igényt a munkájára, következésképpen bért sem kap, ezért nincs lehetőség járulék levonására sem. Jogi szabályozás hiányában a NAV állásfoglalást adott ki. Az állásfoglalás a következő:

„Az 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 2. § (5) bekezdése alapelvi szinten rögzíti, hogy a biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre. Így a behívás alapján történő munkavégzés esetében is a munkaviszony alapján létrejön a biztosítási jogviszony, amit a T1041-es nyomtatványon be kell jelenteni az állami adóhatóságnak. A behívás alapján történő munkavégzés esetében a munkaviszony a két behívás közötti időszakban is folyamatosan fennáll, nem szünetel. Erre tekintettel a Tbj. 8. §-a nem alkalmazható, azaz nem szünetel a munkavállaló biztosítása.” *

Mindezek alapján a biztosítási jogviszony akkor is fennáll, ha a munkavállalót nem hívják be, azaz nem végez munkát. Ez egyben azt is jelenti, hogy a behívásra épülő munkaviszonyban foglalkoztatott személy csak akkor fizet járulékot, ha van ezen tevékenységből jövedelme. Amikor nem dolgozik, akkor semmilyen járulékot nem fizet, még a 6810 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot sem.

További problémát okoz, hogy eltérő álláspontok alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy ha valaki kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozónak minősül, akkor a katás vállalkozásában 25 ezer forint tételes adót fizet. Kérdés, hogy kell-e fizetnie a katás vállalkozás mellett működő nem katás vállalkozásában az egészségügyi szolgáltatási járulékot?

A Tbj rögzíti, hogy több jogviszony egyidejű fennállása esetén a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó után az egészségügyi szolgáltatási járulékot csak egy jogviszonyban kell megfizetni. A kisadózást szabályozó törvény rögzíti, hogy a tételes adó az egészségügyi szolgáltatási járulékot is tartalmazza.

A probléma forrása a nem egységes jogértelmezés. Van olyan álláspont, mely szerint a Tbj.-től független a kisadózókról szóló törvény, és erre tekintettel a tételes adótól függetlenül meg kell fizetni a Tbj. alá eső másik vállalkozásban az egészségügyi szolgáltatási járulékot. A másik álláspont szerint nem kell megfizetni a vállalkozásban az egészségügyi szolgáltatási járulékot, mert a kisadózó vállalkozások tételes adója mentesít a járulékok, köztük az egészségügyi szolgáltatási járulék-fizetési kötelezettség alól is.

Az egyértelmű jogértelmezéshez elegendő lenne egy minimális jogszabály-kiegészítés, például a következő módon: több jogviszony egyidejű fennállása esetén a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó után az egészségügyi szolgáltatási járulékot csak egy jogviszonyban – beleértve a kisadózást választó vállalkozást is – kell megfizetni.

*forrás: http://www.nav.gov.hu/nav/ado/jarulek/biztositasi_jogviszoy_elbiralasa.html