Az egyéni vállalkozó járulékalapja: pórul járhat, aki nem számol előre a kivéttel

Megosztás Tetszik

A járulékalapot képező jövedelem fogalmát a Tbj. (2019. évi CXXII. törvény) 27. szakasza határozza meg. Ám több biztosítotti kör esetében nem e jogszabályi hely (vagy nem csak e jogszabályi hely) előírásainak alkalmazásával állapítjuk a fizetendő járulékot. Ezek közé tartozik az egyéni vállalkozó is, akinek a járulékalapja meghatározásakor számos más tényezőt is figyelembe kell venni.

Fő szabály szerint (Tbj. 40. § (1) bekezdése) a biztosított egyéni vállalkozó járulékalapja

• vállalkozói jövedelem szerinti adózás esetén a vállalkozói kivét,
• átalányadózás esetén az átalányban megállapított jövedelem, ide nem értve az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó e tevékenységéből származó jövedelmének adómentes részét.

Vállalkozói kivétnek az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés ellenértékeként vállalkozói költségként elszámolt összeg minősül. Ezzel összefüggésben a személyi jövedelemadóról szóló törvény 16. paragrafusának (4) bekezdése rögzíti, hogy a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek tekintendő az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető.

Az, hogy az egyéni vállalkozó mikor és milyen összegű kivétet számol el (vagy egyáltalán elszámol-e kivétet) teljes egészében a saját döntésétől függ. Például, ha egy egyéni vállalkozó január hónapban 3 millió forintos bevételt ér el, de úgy dönt, hogy nem számol el kivétet, akkor a járulékalapja alapesetben nulla forint.

Átalányadózó esetén némileg más a helyzet, hiszen az átalányban megállapított jövedelem összege – természetesen a tevékenységhez kapcsolódó költséghányad mértéke mellett – a bevételtől függ.

Például, ha az átalányadózó egyéni vállalkozónak január hónapban – 40 százalékos költséghányad mellett – 2,2 milliós bevétele keletkezik, akkor alapesetben 1 320 000 – 1 200 000 (az szja-törvény 47. § (4a) bekezdése alapján adómentes rész) = 120 000 forint a járulékalapot képező jövedelme. 

Ugyanakkor ezt a számolási módot jelentősen módosítja a minimum járulékfizetési szabály.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben példákon keresztül mutatjuk be, mit jelent ez a gyakorlatban!