Mit nyerhet a munkáltató az adószámos dolgozóval?

Megosztás Tetszik

Vadásszák a munkaadók közterheik csökkentése érdekében azokat a személyeket, akik egy adott feladatot nem munkaviszonyban, hanem vállalkozóként végeznének el Nem elég azonban a számlaképességet figyelembe venni, nem mindegy ugyanis, hogy a magánszemély egyéni vállalkozó-e, vagy "csak" rendelkezik adószámmal.

Nem egy hirdetésben találkozhatunk azzal a szöveggel, hogy a munkakör ellátásának feltétele a vállalkozói igazolvány, de legalábbis a „számlaképesség”. Kétségtelen, hogy vállalkozó esetén egyszerűbb az elszámolás, kisebb az adminisztráció, sőt a közterhek egy részét is át tudja hárítani a kifizető.

Nem mindegy azonban, hogy a magánszemély valóban vállalkozó-e vagy „csak” rendelkezik adószámmal. Ha ugyanis a vállalkozási jogviszonyban munkát végző személy nem minősül az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerint egyéni vállalkozónak, akkor „számlaképessége” ellenére sem igazán idilli megoldás a munkáltató számára az alkalmazása.

Az egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személlyel létesített vállalkozási jogviszony ugyanis társadalombiztosítási szempontból a Tbj. 5. § (1) g) pontja hatálya alá tartozó munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak minősül, ami azt jelenti, hogy az említett személy biztosítási kötelezettségét minden esetben – akkor is, ha az érintett egyébként adószámmal rendelkezik és a vállalkozási díjról számlát bocsát ki – a megbízónak, azaz a kifizetőnek kell elbírálni az előzőkben említett jogszabályi helynek megfelelően.
OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, milyen terheket kell a munkáltatónak fizetnie adószámos magánszemély alkalmazásánál, illetve a magánszemély hogyan válhat biztosítottá.