Átalányadózó egyéni vállalkozó szochofizetése rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás mellett

Megosztás Tetszik

Számos példán keresztül láthattuk, hogy az átalányadózó egyéi vállalkozó szochofizetési kötelezettségének megállapítása alapesetben sem egyszerű, amit egyéb „csavar” – például táppénz, családi járulékkedvezmény, illetve rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás – tovább bonyolíthat.

A rehabilitációs vagy rokkantsági ellátás nem minősül nyugellátásnak, így az abban részesülő vállalkozó nem tekinthető kiegészítő tevékenységet folytatónak, tehát biztosítási és járulékfizetési kötelezettségét az általános szabályok szerint kell teljesítenie.

Ez azt is jelenti, hogy főfoglalkozás esetén havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség terheli, azzal, hogy a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho. tv.) 13. szakasza alapján szociálishozzájárulásiadó-kedvezményre lehet jogosult.

A kedvezmény (amellyel a kifizető is élhet a munkaviszonyban álló dolgozója, illetve a jogszabályban meghatározott társas vállalkozások a társas vállalkozó tagjaik után) abban az esetben illeti meg az egyéni vállalkozót, amennyiben

• az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű; vagy
• 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32–33. §-a, vagy a 19. § (1a) bekezdése, vagy a 38/C §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja a kedvezmény befolyásolja-e a szociális hozzájárulási adó alapját, mindezt egy egyszerű példán keresztül is szemléltetjük!