Amikor a hosszabb munkaidő a nyugdíjban is többet ér

Megosztás Tetszik

Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy amennyiben egyidejűleg két biztosítási jogviszonyban áll, és ezekből a jogviszonyokból származó keresetei után az előírt járulékokat megfizeti, úgy abban az esetben ezek az időszakok a majdani nyugdíjazáskor kétszeresen lesznek-e beszámítva szolgálati időként.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 43. § (1) bekezdése tartalmazza a fentiekben említett kérdésre a választ, ugyanis e szakasz arról rendelkezik, hogy a szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni, és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni, valamint ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet figyelembe venni.

Az előzőekre tekintettel tehát, függetlenül azon ténytől, hogy valaki egyidejűleg több biztosításra kötelező jogviszonyban áll/t, nyugdíjjogosultság és nyugdíjmérték szempontjából az adott időszakra csak egyszeresen fog szolgálati időt szerezni.

Ezen általános szabálytól eltérően, egy jól meghatározott személyi körnek viszont lehetősége nyílik, hogy ugyanazon időszakban fennállt jogviszonyok alapján, úgynevezett kiegészítő szolgálati időt szerezhessen. A 2004. május 1-jétől hatályos Tny. 43/A §-a ugyanis kimondja, hogy az egészségügyi dolgozók esetében – a megállapított tényleges szolgálati időn túl – kiegészítő szolgálati időként kell figyelembe venni a külön törvényben meghatározott, a heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésnek – a munkáltató által munkaórában igazolt – 2004. május 1-jét követő – napi 8 óra alapulvételével átszámított – időtartamát.

A többletmunkával szerezhető szolgálati idő azonban nem terjed ki valamennyi egészségügyi dolgozóra egyaránt, ugyanis a jogszabály arról rendelkezik, hogy kizárólag a külön törvényben meghatározott többletmunkavégzés jogosít kiegészítő szolgálati időre.

Ez a külön törvény pedig a 2003. évi LXXXIV. törvény, amely alapelvként a 3. § (2) bekezdésében rögzíti, hogy az egészségügyi dolgozókkal szemben támasztott követelmények egységesek, és – ha e törvény másként nem rendelkezik – függetlenek az egészségügyi dolgozót foglalkoztató egészségügyi szolgáltató jogállásától, illetve az egészségügyi tevékenységre irányuló jogviszony fajtájától.

A többletmunka vállalás lehetőségének és feltételeinek szabályait viszont elsőként a 2003. évi LXXXIV. törvény III. fejezetében a munkaviszonyban és a közalkalmazotti jogviszonyban állók esetében a 12/B § (1) bekezdés tartalmazza. Ezen túlmenően a közszolgálati jogviszonyban és a szolgálati viszonyban állókra vonatkozó 16. § (4) bekezdése, amely visszautal a 12–13. §-ban foglalt rendelkezések értelemszerű alkalmazására. A hivatkozott törvény 12/B §-a pedig arról rendelkezik, hogy az alkalmazott egészségügyi dolgozó – külön, írásban foglalt megállapodás alapján – vállalhat többletmunkát, amelyről az egészségügyi szolgáltatónak nyilvántartást kell vezetni. Arra viszont, hogy a 2003. évi LXXXIV. törvény mely személyi kört tekinti alkalmazott egészségügyi dolgozónak a 11/A § rendelkezik. E rendelkezésnek megfelelően alkalmazott egészségügyi dolgozó a munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban tevékenységet végző személy.

Az előzőekre való tekintettel tehát, a többletmunka vállalás lehetőségére, illetve annak feltételére a törvény nem általánosan mindenkire kiterjedően, hanem „eltérően” rendelkezik. A törvény ugyanis konkrétan megjelöli, hogy az önként vállalt többletmunkát csak az alkalmazott egészségügyi dolgozó, azaz a munkaviszonyban, a közalkalmazotti jogviszonyban, valamint a közszolgálati jogviszonyban és a szolgálati viszonyban álló egészségügyi dolgozó vállalhat. Ez pedig azt jelenti, hogy a törvény 12/B § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések az úgynevezett szabadfoglalkozású, illetve az egyéni egészségügyi vállalkozó és a társas vállalkozó egészségügyi dolgozóra nem terjed ki, ezért e személyek esetében a „többletmunka” alapján többlet szolgálati idő sem vehető figyelembe.

A kiegészítő szolgálati időt a nyugellátás összegének az alapjául szolgáló átlagkeresetből történő meghatározása során kell figyelembe venni, tehát ezzel a plusz szolgálati idővel a nyugdíj mértéke kerül növelésre.

A kiegészítő szolgálati idő csak a 2004. május 1-jét követően végzett többletmunkára állapítható meg, az azt megelőző időtartamra nem.

A többletmunka időtartamát minden esetben a munkáltatónak kell igazolnia, mely igazolásra az általános adatszolgáltatásra vonatkozó szabályok az irányadóak, azaz 2010. december 31-éig a nyugdíjbiztosítási szervek felé az úgynevezett NYENYI adatszolgáltatás keretében volt mód a többletmunka feltüntetésére, 2011. január 1-jét követően pedig a NAV adatszolgáltatás keretében kell a munkáltatónak arról rendelkeznie az adatszolgáltatásra szolgáló 08-as havi NAV bevallásban, annak 541. sorában kell megjelölni az egészségügyi dolgozók heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésének idejét.