Egyszerűsített foglalkoztatás: ami nem esik jogszabályi korlátozás alá

Megosztás Tetszik

Mi történik abban az esetben, ha az egyszerűsített foglalkoztatás megfelel valamennyi jogszabályi előírásnak, ugyanakkor az alkalmi munkavállaló díjazása tekintetében a kötelező mértékhez viszonyítva jelentősen a munkavállaló javára tér el? – cikkünkből megtudhatja.

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efo. tv.) meglehetősen szigorú – és a munkaadók által többé-kevésbé jól ismert – keretek közé szorítja a kedvezményes közteherrel járó egyszerűsített foglalkoztatás lehetőségét.

A jogszabály 1. § (2) és (3), valamint (4) bekezdése meghatározza az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazható munkavállalók létszámát, amely a munkáltató statisztikai állományi létszámától függ. 

E korlát alól ugyanezen szakasz (4a) bekezdése a szociális szövetkezeteket teljes egészében, a többi munkaadót pedig a filmipari statiszták vonatkozásában mentesíti.

Ezzel párhuzamosan a törvény 2. § 1-3. alpontja definiálja a mezőgazdasági idénymunka, turisztikai idénymunka, illetve az alkalmi munka fogalmát, és maximalizálja, hogy ugyanaz a munkavállaló adott időszakban hány napon keresztül létesíthet ilyen jellegű jogviszonyt ugyanazzal a foglalkoztatóval.

És végül az utolsó korlátozó szabály [4. § (2) bekezdése], hogy filmipari statiszta alkalmi munkából származó napi nettó jövedelme nem haladhatja meg a 12 000 forintot.

Amennyiben a foglalkoztatás nem lép túl az előzőekben említett kereteken – és megfelel az egyéb jogszabályi előírásoknak is –, akkor a munkáltató a foglalkoztatottak után kedvezményes közteherfizetésre jogosult. 

Így, az Efo. tv. 8. § (2) bekezdése értelmében mezőgazdasági és turisztikai idénymunka esetén napi 500 forintot, alkalmi munka esetén napi 1000 forintot, míg a filmipari statiszták esetében napi 3000 forintot kell munkavállalóként lerónia.

Ugyanakkor, ha nem tartja be az említett szabályokat [tehát még egyszer: az Efo. tv. 1. § (2)–(4) bekezdésében, a 2. § 1-3. alpontjában valamint a 4. § (2) bekezdésében foglaltakat], akkor a Tbj. illetve az Szja törvény általános szabályait kell alkalmaznia a foglalkoztatással összefüggésben.

[És persze a szociális hozzájárulási adó törvény szabályait is, hiszen az Efo. tv. 8. § (3) bekezdésében említett társadalombiztosítási járulékot ez a kötelezettség váltotta fel, ahogy nagyon régóta nem kell magánnyugdíjpénztári tagdíjat sem vonni a biztosítottaktól.]

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja, mi történik abban az esetben, ha a foglalkoztatás „betű szerint” megfelel valamennyi előzőekben említett szabálynak, ugyanakkor az alkalmi munkavállaló díjazása tekintetében a kötelező mértékhez viszonyítva jelentősen a munkavállaló javára tér el!

A teljes cikkhez előfizetőink illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.