adozona.hu
Megszólalt végre a NAV! Mindenkit kísért a behajtási költségátalány réme
//test-adozona.hu/tarsasagi_jog/Megszolalt_vegre_a_NAV_mindenkit_kisert_a_b_2WVGFP
Megszólalt végre a NAV! Mindenkit kísért a behajtási költségátalány réme
Tetszik
Közzétette az állami adóhatóság honlapján a behajtási költségátalányra vonatkozó adójogi és számviteli iránymutatását. Vissza-visszatérő kérdés, vajon mi értelme van a szabálykövető vállalkozások életét megkeserítő, érdemi hasznot nem hozó előírásoknak?
A behajtási költségátalány 2013. július 1-jén lépett hatályba, s azóta sokszor, sok fórumon, de mindig kedélyeket borzolóan került célkeresztbe. Az elmúlt egy év alatt több szakmai posztnak és jogalkotói reposztnak lehettünk tanúi, próbálva kimazsolázni, hogyan is járjunk el helyesen. Az utolsónak tekinthető, 2014. év eleji kardváltások, majd a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Magyar Ügyvédi Kamara megkeresésére kiadott általános tájékoztatója után végre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) is közzétette honlapján álláspontját „A behajtási költségátalány polgári jogi és adójogi (illetve számviteli) megítélése” címmel, sok újdonságot már nem tartalmazva.
A polgári jog alapvető szabályai szerint a jogok érvényesítése és a kötelezettségek teljesítése során mind a jogosultnak, mind pedig a kötelezettnek úgy kell eljárnia, ahogyan az tőle elvárható. Vagyis a jogosult leszállít vagy szolgáltat, a kötelezett pedig fizet. Ez egy tökéletesen működő, idealizált világban rendben is van, és ott valószínűleg nincs is szükség behajtási költségátalány és társai - mint például késedelmi kamat - jellegű szabályozásra.
Ám már közgazdasági tanulmányaink során is korán a fejünkbe verték, hogy a valóságban tökéletes verseny* és tökéletes piac** nem létezik. Azt meg mi magunk is tudjuk, hogy a gazdasági szereplők sem tökéletesek, egyesek pedig egyenesen tökéletlenek, így a polgári jog fentiekben említett alapvető szabályai sem működnek maradéktalanul.
Ezért a behajtási költségátalányhoz hasonló jellegű szabályozásoknak van létjogosultságuk, de hasznosabb lett volna a célnak jobban megfelelő szabályozást alkotni. Az ügyleteknek nem, vagy nem pontos és nem határidőre történő pénzügyi rendezése esetén egyéb számviteli, adó- és polgárjogi következménye is van, amit szintén kezelni kell. Jelen szabályozás mellett úgy, ahogy azt a NAV tájékoztató is részletezi.
OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, hogy nem elég csak szóban lemondani a behajtási költségátalányról, s milyen szabáylok szerint kell kiállítani az arról szóló nyilatkozatot.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (8) , melyek közül a legfrissebbek:
Kedves Erika,
Egyéb esetben egyetértenék Önnek, a konkrét esetben azonban nem tudom ezt tenni. Az alelnök úr nem ritka, személyeskedést sem mellőző kommentjeinek hosszú története van már az Adózónán. Így hozzászólása akkor is visszatetszést kelthet, ha visszafogottabb stílusban tálalja.
Ami a cikk szakmai részét illeti, egyetértek Önnel. A témával foglalkozni kell. Magam is ezt tettem, s ennek eredményei a cikkek. A második cikket itt érheti el: http://adozona.hu/altalanos/Vihar_a_behajtasi_koltsegatalany_korul_Ezer_B80XSZ
Bízom benne, hogy ezzel a témával nem riogatják most már a szakmát.
A hiba okát összevetve az alelnök úr kommentjével, látható, hogy hozzászólása ismét olyanra sikeredett, amely a témában sem megoldáshoz, sem érdemi szakmai konzultációhoz nem vezet. Ezért nem értettem Önnel egyet.
Szívélyes üdvözlettel, Bartha Katalin
Kedves Bartha Katalin,
A 40 eurós ktgátalány már hónapok óta téma szakmai fórumokon, és igen nagy a bizonytalanság. Látszik, hogy a jogalkotó nem gondolta végig gyakorlati szempontból döntését. Könyvelőiroda tulajdonosként ez különösen aggaszt a helyzet, hiszen,ha a könyvelés teljesen rendben van, akkor pl ilyen kivitelezhetetlen jogszabályokba kapaszkodnak, és szabnak ki jelentős bírságot Ezért is tarom fontosnak, hogy több szempontból is érkezzenek vélemények. Ruszin Zsolt hozzászólásában többszöri olvasatra sem fedeztem fel kioktatást, inkább bizonyos mondatok másként történő értelmezéséről van szó. Jó lenne, ha legalább a szakmabeliek feltételeznék egymásról a szakmaiságot, jó szándékot, segíteni akarást, és az új felvetést is inkább körül kellene járni, mint megsértődni rajta. Mindkettőjük munkájához további sikereket kívánok: Gulyás Erika
Közszolgálatisága dicséretre méltó. Talán egyszer majd sikerül megfelelő formában ellátnia ezt.
A késedelmi kamat csak akkor könyvelhető ráfordításként, ha az vállalkozóval szemben érvényesített, benyújtott, vagy ismertté vált. Más esetet a törvény nem ismer, ehhez egyáltalán nem kell jogalkotói "kibontás".
Azért írtam, mert a téma érdekli olvasókat, nem pedig azért, hogy a szerző a személyemmel foglalkozzon.
Kedves Kiva,
A cikk szerinti példában a NAV a kötelezettet vizsgálja, nem a jogosultat, ő pedig nem nullásban tartja nyilván a kötelezettségét. A témát remélhetőleg számvitelileg is kezelni tudó integrált rendszerrel bíró vállalkozások mellett több tízezer egyéb vállalkozás is létezik, akiknek szintén meg kell tudni oldniuk a behajtási átalány kezelését.
A témáról készülő későbbi cikkben témajavaslatát figyelembe veszem.
A behajtási költségátalány nyilvántartási kötelezettsége tekintetében jelenleg a csatolt cikkben linken is elérhető, a KIM jogértelmezése mentén készült NAV tájékoztatás alapján tudnak eljárni. Amennyiben ez nyitott kérdéseket a hagy továbbra is az Önök esetében, tekintettel a jelen bizonytalan jogértelmezési helyzetre célszerű lehet az adóhatóság vagy akár a jogalkotó írásos véleményét is kikérni. Igaz, azt csak név, cím, adószám vállalásával tudják megtenni.
Kedves Zsolt,
úgy tűnik, ismét olyan témáról van szó, amelyben mindenki rosszul látja a dolgokat, köztük a jogalkotó és a jogalkalmazó adóhatóság is, más szakemberek is, és Öné az üdvözítő ismeret és vélemény.
Az "ismertté vált" kifejezés helyes értelmezése úgy tűnik jogalkotói kibontásra szorul, hisz az eddigiek szerinti értelmezés már nem elég a behajtási költségátalány problémamentes kezelése érdekében. Egy dolog nem csak akkor válhat ismertté egy másik fél számára, amikor részére a partnere közöl valamit. Kevéssé életszerű az is, hogy a jogosult minden, a fizetéssel akárcsak egyetlen napot késő partnere felé levelet küldjön, hogy tudassa vele, hogy a 40 eurós kötelezettsége keletkezett a Ptk. szabályai szerint, de ő arra nem tart igényt. Ám még ez sem változtatná meg azt, hogy innentől már kezelni kell számvitelileg és adóban e tételt.
Ellenvéleménye ellenére továbbra is úgy vélem, hogy ez a szabályozás illetve annak kihatása és gyakorlati megvalósítása kevéssé átgondolt, számos kérdésre továbbra sem ad választ, ezért fokozottan indokolt lenne egységes szakmai fellépés ez ügyben. Az Ön választott módozatát, miszerint szakmabelieket oktat ki folyamatosan kommentjeiben, továbbra sem tartom az egységes szakmai fellépés hatékony eszközének.
Munkájához további sok sikert kívánok.
Tisztelt Szerző!
A fizetési hajlandóságnak semmi a köze a tökéletes verseny vagy a tökéletes piac közgazdasági modelljéhez. Okoskodás helyett inkább válaszoljanak arra, amit Ruszin Zsolt kérdezett, hogy nyilván kell-e tartani a behajtási költségátalányt.
Szerintem nem életszerű, hogy egy revizor a 0-s számlaosztály megléte felől kezdjen érdeklődni egy KKV-nál. A nagyvállalatoknak pedig vélhetően van olyan komplex vállalatirányítási-számviteli rendszerük (pl. SAP), amiben nem okoz nagy plusz adminisztrációt a behajtási költségátalány nyilvántartása.
A késedelmi kamat és a behajtási költségátalány csak akkor könyvelhető, ha az a vállalkozóval szemben érvényesített, benyújtott, vagy ismertté vált! Lásd számviteli törvény 44.§ (1) c). A mellett ráfordításként is csak akkor könyvelhető, ha a kamat ismertté vált, elszámolt, fizetendő! Lásd számviteli törvény 88.§ (2) b).
Az adóhatóság tehát nem fog megállapítást tenni, a számviteli fegyelem nem sérült. Ezért kár is ezzel ijesztgetni az olvasót.
Jogos kérdésként merül fel viszont az, hogy a jogosult mit kezdjen a felszámítási jogával. Nos, a jogosult számára se a késedelmi költségátalány, se a behajtási költségátalány nem "kötelező jogintézmény". A NAV ebben a mondatában rejlik a tévedés:
"Ha a jogosult a behajtási költségátalány iránti követelését nem érvényesíti (arról lemond, azt elengedi)."
Jogilag a felszámítás lehetőségét nem lehet kiiktatni (hiszen az semmis), de az alkalmazására se lehet kötelezni. Mindazonáltal a fogyasztóvédelmi szabályok alapján például egy mobilszolgáltató nem alkalmazhat olyan üzletszabályt, amelyben általános érvénnyel kijelenti, hogy nem "kíván" élni a késedelmi kamattal és/vagy a behajtási költségátalánnyal. Az a szolgáltató, ahol viszont nem általános szerződési feltételek szerint zajlik a szolgáltatás, termékértékesítés, a polgári jogból fakadóan nem kötelező élni ezekkel a fizetési késedelmet sújtó eszközökkel, vagyis a lemondás még a jogosultnál "házon belül" megtörténik. Ezzel azonban mindez a kötelezettnél nem válik ismertté, elszámolttá, benyújtottá, érvényesítetté, stb.
Gondot jelent viszont a nyilvántartás.
Az nyilvánvaló, hogy a kötelezettel közölt igényt könyvelni kell és ez egyéb ráfordítás, amit még az adóhatóság is elismer. A jogosult oldalán azonban ekkor még nincs bevétel, csak ha azt meg is fizetik, vagy a mérlegfordulónapig az ismertté vált. Kérdés tehát, hogy a közölt igénnyel kapcsolatosan mit könyvel a jogosult?
Az MKOE részéről már kértük a minisztériumot, hogy iktassa ki a magyar számviteli szabályozásból az EU irányelvet messze meghaladó rendelkezést, amely szerint a jogosultnak nullás számlaosztályban vezetni kellene a megigényelt, de pénzügyileg (még) ki nem egyenlített késedelmi kamatokat (Szvt. 160.§ (5) és a 3.§ (8) 16. összevetésével). A megkeresésre az MKOE még választ se kapott.