Újraéledő adóverseny: Magyarország lehet az egyik nyertes

Megosztás Tetszik

Szigorította a szellemi termékekkel (immateriális javakkal) kapcsolatos kedvezmények igénybevételére vonatkozó nemzetközi szabályokat nemrégiben az OECD adóelkerülést nehezítő akcióterve. A magyar adórendszerbe mintegy fél éve átültetett változtatások és a vonzó adózási környezet együttes hatására több külföldi cégcsoport dönthet úgy a közeljövőben, hogy hazánkba telepíti kutatás-fejlesztési (k+f) központját – véli a Niveus tanácsadó cég.

A nemzetközi adózásban jelenleg kiemelt figyelem irányul a különféle szellemi termékekhez, például gyártási technológiákhoz, védjegyekhez, ügyféllistákhoz kötődő jogokkal kapcsolatos tranzakciók vizsgálatára. Nem mindegy ugyanis, hogy egy nemzetközi vállalatcsoport bonyolult adózási struktúrájában mely leányvállalat a jogok tényleges gazdasági haszonélvezője, így egy nem megfelelően átgondolt adózási struktúra komoly bajba sodorhatja a cégeket.

A probléma onnan ered, hogy egyes országok a magas hozzáadott értékű tevékenységek bevonzása érdekében az immateriális eszközök terén bizonyos kedvezményeket biztosítottak az ilyen eszközök tulajdonosainak a használat és/vagy ezen jogok értékesítése után. Ennek következtében a nemzetközi adózási struktúráikat a cégek sok esetben úgy alakították ki, hogy az alacsony adókulcsú országokba helyeztek immateriális eszközöket, amellyel csoportszinten javíthatták adózási pozíciójukat. Így viszont felmerült a "kettős nemadóztatás" gyanúja, és az is előfordult, hogy olyan országban érvényesítették a kapcsolódó kedvezményeket, ahol a jogok előállításához nem járultak hozzá tevékenyen.

Elkerülhetetlen az újratervezés

Az OECD által kidolgozott BEPS („Base Erosion and Profit Shifting”) projekt egyik akcióterve részletesen foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, és rögzíti, hogy az immateriális eszközökhöz kapcsolódó kedvezményeket csak annak a társaságnak lehet biztosítani, amely hozzájárult az eszközök előállításához és csak olyan arányban, amilyen arányban abban közreműködött. A cégeknek ennek következtében mindenképpen át kell gondolniuk azt a korábban elterjedt adótervezési gyakorlatot, hogy csupán az alacsony adókulcs miatt helyezzenek át immateriális eszközöket egyik országból a másikba – figyelmeztet Bagdi Lajos, a DFK International magyarországi tagvállalata, a Niveus Consulting Group (NCG) partnere.

Az OECD említett, 5. számú akcióterve alkalmazásakor nagyon fontos elkülöníteni a jogi és a gazdasági tulajdonlás fogalmát. Az, hogy valamely országban tevékenykedő társaság jogilag az immateriális eszköz tulajdonosa, még nem jelenti azt, hogy gazdasági értelemben is az lenne, hiszen nem járult hozzá az előállításhoz. Ennek eldöntéséhez meg kell vizsgálni az adózó tényleges gazdasági tevékenységét (hozzájárulását), melyet az akcióterv Nexus Approach-nak nevez. Mivel a Nexus Approach értelmében az adózó kizárólag olyan mértékben jogosult bármilyen típusú kedvezményre az immateriális eszköz után, amilyen mértékben a létrehozatalához hozzájárult, ezért egy képlettel kell meghatározni ezt az arányt. (Egyebek között erről volt szó nemrégiben részletesen a DFK International nemzetközi adózási konferenciáján, Milánóban.)

A magyar szabályozás szintén átvette a nexus-arány alkalmazását, így egy megfelelő képlettel határozható meg az az összeg, amely adóalap-csökkentő tételként esetlegesen figyelembe vehető. Az adózóknak a nexus-arányszám kiszámítását megfelelően és körültekintően dokumentálniuk kell.

Magyarország már rövid távon vonzó célországgá válhat

Magyarországnak, mint az OECD tagjának szintén együtt kell élnie az új megközelítéssel, különösképpen azért, mert a korábbi hazai jogdíjszabályozás nem volt BEPS-kompatibilis. Ennek értelmében már tavaly nyáron módosított a jogszabályalkotó a jogdíjra vonatkozó szabályozáson. Az új magyar szabályozás értelmében az adózó továbbra is csökkentheti adózás előtti eredményét a jogdíjhoz kapcsolódóan, 2016 nyarától viszont már eltérő feltételekkel.

A változás lényege, hogy már nem a teljes jogdíjbevétel 50 százalékával csökkenthető az adóalap, hanem a jogdíjból származó nyereség felével, ami szükségszerűen azt jelenti, hogy a bevételt csökkenteni kell a kapcsolódó költségekkel. Egy példával szemléltetve: azon cég, amely 100 egységnyi k+f költséggel 200 egység jogdíjbevételt realizál, az a keletkező 100 egységnyi eredményéből egyrészt levonhatja a 100 értékű k+f költséget, valamint a jogdíjból származó nyereség 50 százalékával (azaz 50 egységgel) tovább csökkentheti az adóalapját. Ezáltal egyáltalán nem lesz adófizetési kötelezettsége, sőt további jövedelmező tevékenységeinek eredményét is csökkentheti. A jogdíjra jogosító eszközök meghatározása szintén teljes mértékben megfelel az 5. akcióterv előírásainak, hiszen nem minősül már jogdíjnak például a védjegy, a know-how és az üzleti titok hasznosítása.

A magyar k+f szabályozásról röviden

A jelenlegi magyar k+f kedvezményrendszer értelmében egy társaság a kutatás-fejlesztési tevékenység költségét a normál számviteli elszámolás mellett még egyszer levonhatja a társasági adóalap és a helyi iparűzési adóalap meghatározásakor, ami gyakorlatilag az ilyen jellegű költségek kétszeres elszámolását teszi lehetővé. Ezen felül, ha egy társaságnak negatív társaságiadó-alapja keletkezik, akkor dönthet úgy, hogy a kedvezmény egy részét – bizonyos feltételek fennállása esetén – a szociális hozzájárulási adóból érvényesíti.

Bagdi Lajos szerint mindezek ismeretében Magyarország kifejezetten vonzó célpont lehet, amit támogat az Európában legalacsonyabb mértékű társaságiadó-kulcs, az attraktív k+f adókedvezményi rendszer, valamint az ugyan BEPS-kompatibilissé tett, de még mindig létező, kedvező jogdíjszabályozás. Ez a környezet várhatóan több külföldi cégcsoportot fog arra sarkallni, hogy a közeljövőben „felvegye” Magyarországot az adótervezési térképére, és az új elvárásoknak köszönhetően ide telepítse k+f központját. Magyarország így több, magasabb hozzáadott értéket teremtő tevékenységnek adhat otthont a jövőben.