Étel-ital juttatás – növelheti-e a társaságiadó-alapot?

Megosztás Tetszik

Egy társaságnál a NAV-ellenőrzés során derült ki, hogy a könyvelő és az ellenőr másképp értelmezi a juttatott étel-ital mint juttatás után felmerülő adó- és járulékfizetési, valamint társaságiadó-bevallási kötelezettséget. Olvasónk a jogszabály helyes értelmezése céljából szakértőnkhöz fordult. A felmerült kérdésre Pölöskei Pálné adószakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: NAV-ellenőrzés során a könyvelő és az ellenőr jogszabály-értelmezése ellentmondásba került. Mind a ketten a saját igazukat mondják, minket meg bírsággal fenyegetnek. Az ellenőr szerint a juttatott étel-ital után nem elég csak az egyes meghatározott juttatás utáni adót és járulékot (szja, szocho) megfizetni, de a társaságiadó-bevallásban is fel kellett volna tüntetni a bruttó értéküket, mint adóalap-növelő tételt. Ez valóban így van, mert a könyvelő szerint a társasági adóban elszámolható költségként a beszerzési értékük, de nem adóalap-növelő tétel? Kérem, jogszabályi hivatkozást is írjanak, hogy melyik jogszabályi pont alapján adóalap-növelő tétel, hogy a könyvelőnek meg tudjuk mutatni, hogy revíziózza a társaságiadó-bevallásunkat.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Az étel-ital juttatást mint adóalapot növelő tételt a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) nevesítve nem tartalmazza. Akkor merülhet fel az adóalap-növelés a Tao tv. 8. § (1) bekezdés d) pont alapján, ha a költség nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel.

A Tao tv. 3. számú mellékletének B) fejezete felsorol több olyan tételt, amelyek a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősülnek, így azokkal nem kell növelni az adóalapot.

Ilyen költségek:

• az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, vagy a vele korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas magánszemély, illetve az említett magánszemélyek özvegye, kiskorú közeli hozzátartozója részére adott segély,
• az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas, valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés,
• az adózó által a vele önkéntes jogviszonyban álló magánszemély részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg,
• a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott reprezentáció, üzleti ajándék címen személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt juttatás.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 3. § (7) bekezdés 3. pont szerint személyi jellegű egyéb kifizetés – többek között – az étkezési térítés, a jóléti költségek, a reprezentáció költségei, és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek (ilyen például a természetben és pénzben adott étkezési térítés) minősített összegek.

Ha az étel-ital juttatás megfelel valamelyik felsorolt jogcímnek, akkor az bizonyosan nem adóalapot növelő tétel.

Ha egyiknek sem felel meg a juttatás, akkor is csak abban az esetben kell költséggel növelni az adóalapot, ha a juttatás nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel. Ha a cég bizonyítani tudja, hogy a juttatás a vállalkozási tevékenységet szolgálta, akkor szintén nem növelő tétel a felmerült költség.