Önellenőrizhető-e a feltöltési kötelezettség?

Kedves Hozzászóló!
Szakértőnk a következőkkel egészítette ki cikkét:

Kedves Ruszin Zsolt!
Először is köszönöm a kiegészítést, hasznos a cikkhez linkelt anyag.
Szeretném pontosítani a cikknek a kérdéses részletét. A következő bekezdéssel én is pont azt az álláspontot szeretném hangsúlyozni, hogy a későbbiekben a 29-es bevallás önellenőrzése esetén nincs mulasztás, tehát nincs mulasztási bírság sem:
„Fennáll az az eshetőség is, hogy később – akár évek múlva – a társaságiadó-bevallást önellenőrizni kell, ebben az esetben ez már nem befolyásolja az előbb említett 90-10 százalékos arányt, azaz nem állapítható meg a feltöltési (fizetési) kötelezettség elmulasztása.”
Ráadásul az önellenőrzés adózói jog, sajátos lehetőség, amelyre az adózó önadózás esetén jogosult. Az önellenőrzés joga az önadózásból következik, ha ugyanis az adózónak saját magának kell megállapítania és bevallania az adóját és költségvetési támogatását, akkor nem zárható el attól a lehetőségtől, hogy tévedését utóbb korrigálja. Az önellenőrzés lehetőségével érdemes élnie az adózónak, mert ezzel mentesül a súlyosabb jogkövetkezmények alól.
„Az adózó az önellenőrzéssel megállapított helyesbített adóalap, adó, illetve költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság, mulasztási bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, továbbá az önellenőrzési pótlék megfizetésével az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól.”
De mi történik akkor, ha még az önellenőrzést nem adtuk be és a határidőben beadott bevallás valótlan adatokat tartalmaz? Tehát ahogy írtam: „ha bebizonyosodik, hogy az adózó a határidőben beadott bevallást a bírság elkerülése érdekében, szándékosan adta be tévesen, akkor kizárt a mulasztási bírság elkerülése.”
Az adózás rendjéről szóló törvény alapelvi szinten előírja a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét.
„1. § [A rendeltetésszerű (célhoz kötött) joggyakorlás követelménye (joggal való visszaélés tilalma)]
Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények, önkormányzati rendeletek alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben, önkormányzati rendeletben foglalt rendelkezések megkerülése.”
A Kúria ennek kapcsán kifejtette, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás nem jelentheti azt, hogy az adózó köteles mindig a legnagyobb adófizetési kötelezettséggel járó megoldást választani. Álláspontja szerint ugyanakkor az adózó adóoptimalizálásra vonatkozó magatartása csak akkor jogszerű, ha nem valósít meg a jogalkotói szándékkal ellentétes adóelkerülést, azaz nem ütközik a rendeltetésellenes joggyakorlás követelményébe.
Az adózás rendjéről szóló törvény megfogalmaz egy általános bírságszabályt is, miszerint:
„220. § [Általános bírságszabály]
(1) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az adóhatóság az e törvényben, adókötelezettséget előíró törvényben, illetve e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek a megszegése miatt a természetes személy adózót kettőszázezer forintig, nem természetes személy adózót ötszázezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.
(2) A kötelezettség megszegésének minősül a kötelezettség hibás, hiányos, valótlan adattartalommal történő, vagy késedelmes teljesítése, illetve teljesítésének elmulasztása.
(3) A késedelem esetén nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó a kötelezettség teljesítése mellett késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”
Amíg az önellenőrzést be nem adjuk, addig véleményem szerint a mulasztási bírság ott lebeg a fejünk felett, egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során mindenre fény derülhet.
A bekezdésem célja az volt, hogy nem buzdítanék senkit a szándékos és tudatos szabályszegésre.

Tirpák Anita