Mennyi lehet az annyi? A szokásos piaci ár alkalmazásánál az adózó javára döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

A szokásos piaci árat egyoldalú eljárás keretében megállapító határozatban megadott tartományban kijelölt szokásos piaci ár esetén a tartományon kívül alkalmazott ellenértéknél nemcsak a hozzá legközelebb eső szélső értékre, hanem a tartomány bármely elemére történhet korrekció – mondta ki Kfv.I.35.504/2018/6.számú határozatában a Kúria.

A Kúria honlapján közölt tájékoztatás szerint a felperes szokásos piaci ár egyoldalú eljárás keretében történő megállapítása iránti (APA: advance pricing arrangement) kérelmére az illetékes adóhatóság a 12,50-től 22,50 bázispontig terjedő tartományt jelölte ki. A felperes által alkalmazott ár egyes esetekben meghaladta a tartomány felső értéket, a korrekciónál az eltérést15 bázisponttal vette figyelembe. Alperes megállapítása szerint a piaci tartomány felső értéke volt legközelebb az alkalmazott árhoz, ezért az adózás előtti eredmény módosításánál arra kellett volna tekintettel lenni, hogy a 22,50 bázispontot elérve már piaci árnak tekintendő a korrigált díj, így ezt kellett volna felperesnek alkalmazni. Az alperes adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria kitért arra, hogy a felperes élt az Art. 132/B § szerinti szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelemmel, így a módszer kiválasztása és alkalmazása az adóhatóság feladata volt. Az APA határozatban szereplő megállapítások csak a határozat önálló bírósági felülvizsgálata során lett volna támadható, amire nem került sor. A Tao.tv. 31. § (2) bekezdés b) pontjára tekintettel a Kúria nem látta akadályát az alperes felülvizsgálati kérelme nyomán a Tao.tv. 18. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontnak az OECD Irányelvek közvetlen alkalmazásával történő értelmezésének, figyelemmel az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakra. Az Irányelvek 3.61. pontja alapján az adóhatóság akkor határozhatja meg az irányadó értéket, és csak az értéktartományon belül, ha az adózó az értéktartománytól eltérő árat/árrést alkalmaz és nem tudja bemutatni azokat az érveket, melyek ennek az értéktartománytól eltérő árnak a szokásos piaci árként való figyelembevételét igazolják. A perbeli esetben a felperes nem kívánt szokásos piaci árként elfogadtatni az értéktartománytól eltérő ellenértéket, az ellenértéket korrigálta az APA határozatban rögzített szokásos piaci értéktartományba. Az eltérő tényállás következtében az Irányelvek 3.61. pontja a felperes eljárására nem alkalmazható. Az Irányelvek 3.62. pontjának  arra ad iránymutatást, hogy az adóhatóságnak miként kell meghatároznia azt az értéket a szokásos piaci értéktartományon belül, amelynek megfelelően az ellenőrzött ügylet feltételét helyesbíteni kell. Arról, hogy az adózóknak miként kell meghatározni az  értéket,  sem a Tao.tv., sem az Irányelvek nem szól. Ugyanakkor a helyesbítéstől az adózók, kifejezett törvényi rendelkezés hiányában nem hogy nincsenek elzárva, de a Tao.tv. 18. § (1) bekezdése eleve a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeg kiszámítását várja el az adózótól. Az is megállapítható, hogy nincs a józan észnek és a fegyveregyenlőség elvének megfeleltethető indok arra, hogy ezt a számítást miért kellene másként levezetniük, mint az adóhatóságnak.

Alperes szerint az Irányelvek 3.61. és 3.62. pontjaiból következően csak akkor helytálló a tartomány középértékek közelébe igazítani az ilyen ügyletekhez tartozó szokásos piaci árat, ha az összehasonlíthatóságot illetően hiányosságok merülnek fel. A perbeli esetben azonban az alperes nem tett olyan megállapítást, hogy hiányosságok lennének az összehasonlításra nézve, így a 3.62. pont első fordulata az irányadó: a tartományba tartozó bármely pont, azaz a középérték is, megfelel a szokásos piaci ár elvének.

A perbeli tényállás mellett a felperesnek a Tao.tv. 18. § (1) bekezdés alapján meg kellett határoznia azt az értéket, amelynek megfelelően az ellenőrzött ügylet feltételét helyesbíteni kellett. A helyesbítés módszereként a Tao.tv. rendelkezésének hiányában a Tao.tv. 31. § (2) bekezdés b) pontja folytán az Irányelvek 3.62. pontja első fordulatát kellett alkalmaznia, azaz a tartományba tartozó bármely pont megfelel a szokásos piaci árnak. A Tao.tv. 18. § (1) bekezdés valós tartalma alapján az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy sem az APA határozatból, sem az OECD Irányelvekből, sem a Tao.tv.-ből nem következik, hogy az adott tartományban kijelölhető több szokásos piaci ár esetén egy adott tartományon kívüli alkalmazott ellenértéknél csak a hozzá legközelebb eső szélső értékre történhet a korrekció. Mindezekre figyelemmel a Kúria a keresetnek helytadó elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.