Kúria: a luxemburgi évközi osztalék Magyarországon osztalékelőlegnek minősül

Megosztás Tetszik

Egy határon átnyúló kifizetés jelentős társaságiadófizetési-kötelezettséget vonhat maga után, hívja fel közleményében a figyelmet a Kúria ítéletére az Andersen Magyarország.

A magyar adóhatóság ellenőrzése során ugyanakkor arra jutott, hogy az évközi osztalék osztalékelőlegnek minősül, így alaptalan volt az adóalap csökkentése. Az osztalékelőleget a számviteli törvény szerint a magyar társaságnál kötelezettségként kellett volna kimutatni, tekintettel arra, hogy szükséges lehet a beszámoló elfogadásakor az eredmény függvényében annak (vagy egy részének) visszafizetése.

Az Andersen közleménye kiemeli: a kifizetés számviteli kategóriájának átminősítése önmagában nem okozott volna adóhiányt, ugyanis az osztalék/osztalékelőleg társasági adó szempontból semleges. Jelen esetben az évközi osztalék realizálását követően a magyar társaság értékesítette leányvállalatát egy kapcsolt vállalkozásának, még mielőtt annak éves beszámolóját elfogadhatta volna, s így még mielőtt az osztalék kifizetése véglegesnek lett volna tekinthető. A leányvállalat részvényének vételárát az évközi osztalékkal csökkentett értéken határozták meg, amelynek következtében a magyar társaság jelentős veszteséggel tudta azt értékesíteni. Ez a veszteség (amely a részesedés vételára és a könyv szerinti érték különbözetéből fakadt) árfolyamveszteségként csökkentette a társaság eredményét, így az után a társaság nem fizetett társasági adót.

A magyar adóhatóság álláspontja szerint mivel az évközi osztalék valójában osztalékelőlegnek minősül a magyar szabályok szerint, a részvényekhez kapcsolódik egy értékes jog, amelyhez nem allokáltak a felek értéket. Az osztalékelőlegnek ugyanis a leányvállalat könyveiben követelésként kellett volna megjelennie, a leányvállalat részesedésének értéke egy nagy értékű követeléssel magasabbnak kellett volna lennie. Így a megállapítás szerint az ügyleten a magyar társaságnak árfolyamnyereséget kellett volna realizálnia árfolyamveszteség helyett. Az adóhatóság erre hivatkozva adóhiányt állapított meg a társaságnál, ez pedig adóbírsághoz és késedelmi pótlék kiszabásához vezetett.

A Kúria ezeket a megállapításokat helyben is hagyta. Az ítélet szerint azért nem kell alkalmazni az európai uniós úgynevezett Anya-Leányvállalati irányelvben foglalt osztalékot megillető mentesítést, mert Magyarországon a számviteli törvény rendelkezései szerint ez a kifizetés osztalékelőlegnek minősül. Így egy alapvetően határon átnyúló ügylet esetében is figyelmen kívül lehet hagyni az uniós irányelv, az adóegyezmény és a másik tagállam jogának minősítését is.

Az ítélet fényében indokolt minden esetben megvizsgálni a közösségen belüli kifizetéseket olyan szemmel, hogy azok a magyar társasági jog, illetve a számviteli szabályok szerint minősülhetnek-e osztalékelőlegnek. A magyar gyakorlat ugyanis azt az elvet látszik követni, hogy a kifizetés adókezelése eldönthető az uniós jog és a két ország közötti adóegyezmény figyelembevétele nélkül is – összegzi az ügy és a Kúria ítéletének tanulságát az Andersen.