Két úr szolgája, avagy több munkáltató általi foglalkoztatás

Megosztás Tetszik

Egy munkavállalót egyszerre egy kivás és egy társasági adós cég foglalkoztat. Hogyan rajzolja ez át a költségeket és az elszámolásokat? Olvasói kérdésre Pölöskei Pálné adószakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Egy kivaalany és egy tao hatálya alá tartozó társaság kettős foglalkoztatással alkalmaz egy magánszemélyt. A teljes adminisztráció a kivás munkáltatóhoz van delegálva. Jól gondolom-e, hogy a bérszámfejtést követően, a bruttó bér költségként való elszámolása után, a másik munkáltatóra jutó hányadot a költségről levezetve, követelésként előírom, majd a másik munkáltató általi kiegyenlítéskor ez a követelés megszűnik? A kérdésem az, hogy 1. Mit követelhetek a másik munkáltatótól? Csak a bruttó bért, vagy a személyi jellegű ráfordításra eső kivát is? 2. Mennyiben érinti az egész ügyletet, hogy a két társaság adózási formája más? A tao hatálya alá tartozó munkáltató milyen költségként fogja elszámolni a másik fél által ráterhelt kivát? 3. Ezzel az ügylettel, a nem kivaalany cég is profitál, adót spórol, hiszen a rá eső szocho és szakképzési hozzájárulás helyett csak a kivát kell megfizetnie. Jelent-e ez problémát?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A kérdéssel kapcsolatosan a következő álláspont alakult ki:

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) értelmében több munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodhat meg úgy, hogy az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.), illetve az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény [régi Art.] előírásának megfelelően kijelölik, hogy melyik munkáltató teljesíti a felmerülő adókötelezettségeket.

A több munkáltató által létesített munkaviszony esetén tehát, a jogviszonyban részt vevő munkáltatók mindegyike munkáltatónak minősül, azzal, hogy megállapodásuk arányában viselik a munkabért és annak terheit, amelyet mindegyik munkáltató – a rá eső rész erejéig – bérköltségként és bérjárulékként köteles kimutatni. A munkabér és a közterhek arányos részének összegét a nem kijelölt munkáltatónál bérköltségként és bérjárulékként, valamint a kijelölt munkáltatóval szembeni kötelezettségként kell a könyvekben kimutatni. Ezzel az összeggel a kijelölt munkáltató csökkenti a költségeit és követelésként mutatja ki a megtérítendő összeget.

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) szerint személyi jellegű kifizetésnek azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerint járulékalapot képez az adóévben, ide nem értve a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény éves összegét. Ebből adódóan a kivaalany kijelölt munkáltatónak, a többi – nem kivaalany – munkáltatót terhelő szociális hozzájárulási adót, szakképzési hozzájárulást az adóhatósággal szembeni kötelezettségként kell kimutatnia. Ezen kötelezettségeket a kivaalany munkáltató saját nevében teljesíti Art. és a régi Art. alapján, függetlenül attól, hogy maga a kivaalany mentesül a fent említett kötelezettségek rá háruló, arányosan számított összegének megfizetése alól.

Mivel a nem kijelölt munkáltatóknak a kijelölt munkáltató részére átadandó pénzösszeget (azaz a munkavállalóhoz kapcsolódó rájuk eső bér, illetve adó és járulék összegét) kötelezettségként kell kimutatniuk (a kijelölt munkáltatónak pedig követelésként), az nem jelenik meg bevételként (sem nettó árbevételként, sem bármilyen más bevételként) a kijelölt munkáltató eredménykimutatásában. Így ezen a megtérítendő személyi jellegű kifizetés nem lesz része a kivaalapnak, ezért nem indokolt a kiva megtérítése a többi munkáltató részéről. 

[Mt. 195. §, Art. 8. §, régi Art 16. § (4a) bekezdés, Szt. 79. § (1) bekezdés, Katv. 20. § (3) bekezdés, 79/2012. Számviteli kérdés]