Gyakori hibák a társaságiadó-bevallásban

Megosztás Tetszik

Az április-május a beszámolókészítés és könyvvizsgálat mellett a társaságiadó-bevallások összeállításáról is szól. A BDO Magyarország hírlevelében csokorba szedte az általánosnak mondható hiányosságokat, hibákat.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1. számú melléklete alapján a társasági adó alanyai adóbevallási kötelezettségüknek az adóévet követő év május 31-éig kötelesek eleget tenni. Érdemes figyelni az alábbi, gyakran előforduló hibákra:

1.    A társasági adófizetési kötelezettség csökkentése érdekében a társaságok egyre nagyobb hányada nyújt támogatást különböző előadó-művészeti szervezeteknek, filmalkotást készítőknek vagy valamely látvány-csapatsportágban érdekelt sportszervezetnek. A támogatás amellett, hogy ráfordításként a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősül, a számított adó 70 százalékáig adókedvezményként is igénybe vehető. A jogalkotó azonban 2013. év közben a látvány-csapatsport támogatások esetén, majd 2014. január 1-jétől a másik két támogatási formánál is bevezette az úgynevezett kiegészítő támogatás fizetési kötelezettséget, melyet ha nem teljesít a támogató, nem veheti igénybe az adókedvezményt. Ugyanakkor az alaptámogatással szemben a kiegészítő támogatás nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében elszámolt ráfordításnak, tehát az növeli a társasági adó alapját, és a kiegészítő támogatás után nem vehető igénybe adókedvezmény sem. Az esetek többségében előforduló hiányosság, hogy az átutalt kiegészítő támogatást is adókedvezményként szeretnék érvényesíteni a társaságok.

2.    A társasági adó igen kedvelt intézménye és adóalap csökkentő tétele az előző évek elhatárolt vesztesége, amely gyakorlatilag lehetővé teszi, hogy egy pozitív adózás előtti eredménnyel záródó üzleti év társasági adó alapjából levonásra kerülhessen a korábbi években keletkezett veszteség. Ezzel ismeri el a jogalkotó, hogy a nyereséget meg kell alapozni és adott esetben sok év megfeszített ám veszteséggel járó munkájának a gyümölcse egy nyereséges széria. Nem lehet azonban elégszer hangsúlyozni, hogy a korábbi évek elhatárolt veszteségének nem a korábbi évek negatív adózás előtti vagy adózás utáni eredménye tekintendő, hanem a korábbi évek negatív általános szabályok szerint számított társasági adó alapja (adózás előtti eredmény növelve az adóalapot növelő tételekkel és csökkentve az adóalapot csökkentő tételekkel). 2012. január 1-jétől a jogalkotó szigorított az addigi szabályokon, és az elhatárolt veszteséggel már nem 0-ra lehet csökkenteni a társasági adó alapját, hanem csak az elhatárolt veszteség nélkül számított adóalap 50 százalékáig. Szintén érdemes áttanulmányozni az elhatárolt veszteség felhasználásának szabályait az átalakuláson (beolvadás, összeolvadás, kiválás, szétválás) keresztülment, illetve az új többségi tulajdonossal rendelkező társaságoknál, mert esetükben további speciális szabályok is érvényesülnek.

3.    Általános szabály, hogy a tárgyi eszközökre és az immateriális javakra a számviteli törvény szerint elszámolt értékcsökkenés növeli, míg a társasági adó törvény szerint elszámolt értékcsökkenés csökkenti a társasági adó alapját. Amíg azonban a számviteli törvény az eszközök hasznos élettartama és maradványértéke alapján rendeli el meghatározni az eszközök értékcsökkenését, addig a társasági adó törvény nem számol a maradványértékkel és konkrét leírási kulcsot határoz meg, amellyel az értékcsökkenés számítandó. Ennek következményeként az esetek egy részében a számviteli törvény szerinti értékcsökkenés és a társasági adó törvény szerinti értékcsökkenés eltér egymástól, így az eszközök számviteli törvény alapján kimutatott könyv szerinti értéke sem egyezik meg a társasági adó törvény alapján számított úgynevezett számított nyilvántartási értékkel. Amikor azonban valamely tárgyi eszköz vagy immateriális jószág kikerül a könyvekből azok könyv szerinti értéke növeli, számított nyilvántartás szerinti értéke pedig csökkenti a társasági adó alapját. Ezáltal összességében azon évek alatt, amíg az eszköz szerepel a könyvekben, annak bekerülési értéke jelenik meg mind adóalapot növelő, mind adóalapot csökkentő tételként. Sokan felejtik el azonban megnövelni a könyv szerinti értékkel és csökkenteni a számított nyilvántartási értékkel a társasági adó alapját az eszközök kikerülésekor, amely a mulasztási bírságon túlmenően adókülönbözethez is vezethet, ha a két érték eltért egymástól. Ezért a társaságoknak nemcsak a számviteli törvény szerinti értékcsökkenésről és könyv szerinti értékről kell megfelelő nyilvántartással rendelkezniük, hanem a társasági adó törvény szerinti értékcsökkenésről és számított nyilvántartási értékről is. Speciális szabályok vonatkoznak továbbá a selejtezésekre és a terven felüli értékcsökkenésekre, amelyek társasági adó szempontból nem mindig elismert ráfordítások. Úgyszintén speciális szabályok vonatkoznak a fejlesztési tartalékból megvalósult eszközök értékcsökkenésére, figyelembe véve, hogy a fejlesztési tartalék egy tulajdonképpeni előrehozott értékcsökkenés, és az eszközök társasági adó törvény szerinti számított nyilvántartási értéke, értékcsökkenése a fejlesztési tartalék összegében már elszámoltnak tekintendő.

4.    A fejlesztési tartalékhoz kapcsolódó gyakran előforduló hiányosság, hogy az adóalap csökkentés reményében a bevallásban fejlesztési tartalék miatti csökkentő tétel kerül feltüntetésre, azonban számvitelileg a gazdasági esemény nincsen könyvelve, tehát nem történt az eredménytartalék terhére lekötött tartalék képzése, a beszámolóban nincsen a lekötött tartalék kimutatva. Ez olyan hiányosság, amit utólag már nem lehet orvosolni, és lekötött tartalék képzése nélkül az adóalap csökkentésére nincsen lehetőség. 

5.    A társaságok esetében sűrűn előfordul, hogy tudatos társadalmi felelősségvállalás jegyében különböző mértékben és módon támogatnak különböző karitatív szervezeteket, egyházakat, önkormányzatokat vagy önkormányzati intézményeket. Fontos szabály, hogy az adóalap csökkentésére kizárólag a közhasznú szervezetnek nyújtott támogatás alapján van lehetőség és kizárólag a támogatásról a közhasznú szervezet által kiállított, minden törvényileg szükséges adatot tartalmazó igazolás birtokában. A többi esetben meghatározott feltételek esetén a támogatás a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősül, így bár adóalap kedvezmény nem vehető figyelembe utánuk, de nem is kell a támogatás összegével megnövelni a társasági adó alapját. Előfordulhat ugyanakkor olyan eset is, hogy a támogatással meg kell növelnie a támogatónak a társasági adó alapját, ezért érdemes előre tájékozódni a támogatás utalása előtt a várható társasági adó hatásokról.

6.    Amennyiben a társaság saját forrásai nem elegendőek a megfelelő működés finanszírozására, külső források bevonása válik szükségessé. A külső források származhatnak pénzintézeti kölcsönökből, hitelekből vagy magánkölcsönökből (tulajdonosi kölcsön, más társaságtól kapott hitel, magánszemélytől kapott kölcsön). Amennyiben a nem pénzintézeti források napi átlagos állományának szintje meghaladja a saját tőke napi átlagos állományának háromszorosát, akkor a nem pénzintézeti kölcsönök után fizetett kamatok, illetve kapcsolt vállalkozástól kapott kölcsönök esetén a szokásos piaci kamat arányos része növeli a társasági adó alapját. A szakzsargonban alultőkésítésnek hívott adóalap növelő tétel alkalmazása gyakran marad el, ugyanakkor az adóhatóság különös figyelmet fordít erre a vizsgálatai során.

A fenti általánosnak mondható hibák mögötti korrekciós tételek mellett számos más speciális adóalap módosító tételt kell figyelembe venni a társasági adó alapjának megállapítása során, amelyek különös gondosságot és figyelmet igényelnek. Nem egy esetben a társaság döntésén múlik, hogy alkalmazza-e az adóalap módosító tételt vagy sem, például a nem realizált árfolyam-különbözethez kapcsolódó korrekciós tételek esetében.

Célszerű ezért az elkészített adóalap-kalkulációt a bevallás benyújtása előtt adótanácsadóval átnézetni, elkerülendő a NAV esetleges megállapítását.