adozona.hu
Bérleti díj beszámítása a vételárba kapcsolt vállalkozás esetében
//test-adozona.hu/tarsasagi_ado_innovacios_jarulek/Berleti_dij_beszamitasa_a_vetelarba_kapcsol_ZJ4GLH
Bérleti díj beszámítása a vételárba kapcsolt vállalkozás esetében
Olvasónk egy új részlettel bővítette ki eredeti kérdését, amely így szólt: "Bérbeadott gépjármű esetében a bérleti szerződés alapján meghatározott időtartam lejárt. Ezt követően még több hónapon keresztül fizette a bérlő a bérleti díjat. Időközben megállapodott a bérlő és a bérbeadó, hogy a bérlő megvásárolja a gépjárművet. A bérleti időtartam végétől a vásárlás időpontjáig kifizetett összeget be lehet-e számítani a vételárba, s milyen teendők vannak ezzel kapcsolatban?" Olvasónk most jelezte, hogy kapcsolt vállalkozás tagjairól van szó, és azt kérdezte: ebben az esetben is ugyanolyan lehetőségek vannak, vagy van más egyéb teendő is? Kérdéseire dr. Császár Zoltán adótanácsadó, jogász válaszolt.
SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:
Korábban feltett kérdésére ezt a választ adtuk: „Szokásos módon a felek bérleti szerződésben is rögzítik, hogy a bérleti jogviszony idején túli használatra tekintettel is valamifél ellenérték (használati díj) illeti a (korábbi) bérbeadót.
Alapvetően a felek döntése, hogy – szükség szerint új szerződéses rendelkezéssel vagy a korábbi megállapodás módosításával – a vételár részévé minősítik-e a bérleti időtartam végétől a vásárlás időpontjáig kifizetett összegeket, avagy a vételárat ezekre a már teljesített kifizetésekre is figyelemmel határozzák meg.
Kérdésére összességében az a válasz adható, hogy (kapcsolt vállalkozásnak nem minősülő) független felek lényegében szerződéses szabadságuk keretében dönthetnek a vételár meghatározásáról, a kérdéses tételek beszámításáról. Célszerű mindenesetre a tényeket és a felek szándékát pontosan és részletesen belefoglalni egy írásos megállapodásba. A könyvelés és adózás majd ezt követi le.”
Kapcsolt vállalkozásnak minősülő felek esetén is igaz a szerződéses szabadság elve, azonban az adórendszer társasági adó (költség- / ráfordítás-, illetve bevételelszámolás) és esetenként általános forgalmi adó szempontból (adó alapjának meghatározása) is megköveteli, hogy a szokásos piaci árat vegyék figyelembe a felek.
Az áfatörvény 67. § (1) bekezdése szerint „Az ellenérték helyett a szokásos piaci ár az adó alapja abban az esetben, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása nem független felek között történik, feltéve, hogy
a) az ellenérték aránytalanul magas a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját egyébként az adólevonási jog nem egészben illeti meg;
b) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét az adólevonási jog nem egészben illeti meg;
c) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját az adólevonási jog nem egészben illeti meg, valamint a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése, 86. § (1) bekezdése és 87. §-a szerint mentes az adó alól.”
Megjelent legújabb kiadványunk!
Rendelje meg most 10% kiadói kedvezménnyel az "Újrakezdés a válság után" című kiadványt!
Kiadványunkban arra vállalkoztunk, hogy a koronavírus okozta krízisben meggyengült vállalkozások fogódzót kapjanak, és a lehető leggyorsabban megtalálják a kiutat.
|
Társasági adóban a tao-törvény 18. § tartalmazza a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosításának szabályait.
A szokásos piaci ár meghatározására célszerű olyan összehasonlító árat keresni, amelyet független felek azonos feltétek mellett egymás közt alkalmaznak – amennyiben ilyen fellelhető. Ha ez nem áll rendelkezésre, a piaci mértékű díjazás mind a bérleti díj, mind pedig a vételár tekintetében alátámasztható szakértői becsléssel, illetve használt gépjármű vételára tekintetében az adóhatóság a tapasztalatok szerint elfogadja és maga is alkalmazza az Eurotax rendszer becslését.
Hozzászólások (0)