Belépődíjat szed az alapítvány: ez már vállalkozói tevékenység?

Megosztás Tetszik

Vállalkozói tevékenységnek minősül, ha egy alapítvány a szociális céljaival összhangban lévő tábort szervez, de az ár egy részét a jelentkezőknek meg kell téríteniük? – kérdezte olvasónk. Magos Zoltánné adószakértő válaszolt.

Nonprofit alapítvány (még nem közhasznú) nyári tábort szervez olyan személyeknek, akik a szociális céljaival összhangban vannak, de a tábor költségeinek egy részét meg kell téríteniük a jelentkezőknek. Ez már vállalkozási tevékenységnek minősül az alapítvány szempontjából? Mi a megítélése annak, ha bármilyen más olyan rendezvényt szervez az alapítvány, mely a céljaival szintén összhangban van, de belépődíj-köteles? Ez vállalkozási jellegűnek számít, és ilyenkor már társaságiadó-kötelezettséggel is számolni kell? A befolyt bevételt az alapítvány szigorúan az alapítvány céljaival azonos célokra használná fel. Az ilyenkor kitöltendő bizonylat akár a tábor részvételi díjáról, akár az esetlegesen megszervezendő rendezvényről alapesetben lehet kézi nyugta? – sorolta kérdéseit olvasónk.

Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (civiltörvény) 2. paragrafusának 11. pontja szerint „gazdasági-vállalkozási tevékenység: a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező, üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység, kivéve

a) az adomány (ajándék) elfogadását,

b) a létesítő okiratban meghatározott cél szerinti tevékenységet (ideértve a közhasznú tevékenységet is),

c) a pénzeszközök betétbe, értékpapírba, társasági részesedésbe történő elhelyezését,

d) az ingatlan megszerzését, használatának átengedését és átruházását.”

A 2. paragrafus 10. pontja szerint „gazdálkodó tevékenység: azon tevékenységek összessége, amelyek a civil szervezet vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható gazdasági eseményt eredményeznek”.

A civiltörvény szerint a civilszervezet alapcél szerinti tevékenysége az alapító okiratában meghatározott cél szerinti tevékenység [17. § (3) bekezdés].

Meg kell tehát különböztetni a gazdálkodó tevékenységet a gazdasági-vállalkozási tevékenységtől. A szervezet alapcél szerinti tevékenységei is járhatnak bevétellel, de – a fentiek szerint – a létesítő okiratban meghatározott cél szerinti tevékenységek nem minősülnek gazdasági-vállalkozási tevékenységnek.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (taotörvény) 9. paragrafusának (1a) bekezdése szerint „az alapítvány, a közalapítvány és az egyesület esetében a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredményét az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civilszervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény rendelkezéseit figyelembe véve, a gazdasági-vállalkozási tevékenység adózás előtti eredményének megfelelően kell megállapítani, azzal, hogy e törvény alkalmazásában nem minősül vállalkozási tevékenységnek az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény szerint gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő – alapcél szerinti (közhasznú) – tevékenység”.

Tehát a taotörvény visszautal a civiltörvény meghatározására és főszabály szerint nem adóztatja a civiltörvény szerinti gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenységet. Ugyan nem tartozik szorosan a kérdéshez, de a jogszabály helyes értelmezése miatt fontos volt megemlíteni, hogy adóalap-korrekció is kapcsolódik az egyébként gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő ingatlanhasznosítási tevékenységhez, az abból származó bevételekkel meg kell növelni az adóalapot, és bizonyos, ahhoz kapcsolódó költségekkel csökkenteni lehet azt.

Tehát, ha az adott nyári tábor, rendezvény vagy más esemény bevétellel jár, akkor azt kell vizsgálni, hogy az az alapító okiratban rögzített cél szerinti tevékenység-e; ha igen, akkor alapcél szerinti tevékenységként kezelendő, és nem vállalkozási tevékenységként.

Fontos még kiemelni, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) gazdasági tevékenység fogalma más, mint a civiltörvényé, ezért az egyébként alapcél szerinti tevékenységként végzett tevékenység is keletkeztethet adóalanyiságot áfában. Áfa tekintetében adóalany „az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) a saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére”  [áfatörvény 5. § (1) bekezdés].

Gazdasági tevékenység valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik [áfatörvény 6. § (1) bekezdés). Tehát elegendő egy tevékenység rendszeres jelleggel történő végzése, ha az ellenérték elérését eredményezi, nem szükséges, hogy nyereség keletkezzen, vagy, hogy a tevékenységet üzletszerűen végezzék.

Ennek megfelelően az áfánál vizsgálni kell, hogy az adott tevékenység adómentes-e (85-86. §), valamint azt is, hogy a szervezet választotta-e az alanyi adómentességet 187-196. §. Ha nem, úgy az áfatörvény szerint gazdasági tevékenységnek minősülő tevékenység bevétele áfakötelezettség alá esik.

Szintén az áfatörvény határozza meg a számlakibocsátási kötelezettség feltételeit, valamint az az alóli mentesülés eseteit. Az törvény 159. paragrafusának (1) bekezdése szerint az adóalany köteles a termék értékesítéséről, a szolgáltatás nyújtásáról a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.

Nem kell számlát kibocsátani – egyebek között – ha a termék értékesítése, a szolgáltatás nyújtása a 85. paragrafus (1) bekezdése és a 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy az adóalany gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül (például pénztárbizonylat).

Akkor sincs szükség számlára, ha a nem adóalany vevő az ellenértéket készpénzben, készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel a teljesítésig megfizeti, a számla kiállítását nem kéri, valamint az ellenérték a 900 ezer forintot nem haladja meg [165. § (1) bekezdés]. Utóbbi esetben – ha az adott tevékenység nem tartozik a 85-86. paragrafusok alá – a számla helyett köteles nyugtát kiállítani [166. § (1) bekezdés].

OLVASSA EL kapcsolódó cikkünket is! Civil szervezet esete az áfával