Üzleti partner ajándékkártyát ad a dolgozóknak. Hogyan kell adózni?

Megosztás Tetszik

Üzleti ajándéknak tekinthető-e egy cég által a másik társaság dolgozóinak a termékforgalom növelése érdekében adott ajándék/üzemanyagkártya? Olvasói kérdésre Surányi Imréné okleveles közgazda válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Az alábbi esetre vonatkozóan szeretném a segítségét kérni. Egy cég Mol ajándék/üzemanyagkártyát ajándékoz a nagykereskedők bolti dolgozóinak annak érdekében, hogy a vevőknek az ő termékeiket ajánlják vásárláskor. Ez nagyjából 50 főt jelent. A cég ezt üzleti ajándéknak tekinti, és utána megfizeti a 40,71 százalék közterhet. Viszont az szja törvényben van egy kitétel, mely szerint ha készpénzt helyettesít, akkor a magánszemélynél lesz szja-köteles. Erre az esetre melyik jogszabályt kell figyelembe venni? Helyesen jár-e el a cég, ha üzleti ajándékként adózik utána, illetve ha nem, akkor milyen módon tudja a magánszeméllyel megfizettetni az szja-t, hiszen semmiféle kapcsolat nincs köztük?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Mivel a juttatás konkrét feltételeit nem ismerem, a következőkről tudom tájékoztatni:

A korábban és most hatályos személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja tv.) nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kimondaná, hogy a készpénzt helyettesítő fizetési eszköz (például utalvány, paypal-kártya) juttatása minden esetben a magánszemély összevont adóalapba tartozó, a juttatóval fennálló jogviszonyától függő adó- és járulékköteles jövedelme.

A készpénzt helyettesítő fizetési eszköz formájában adott juttatás adókötelezettsége attól függ, hogy

–        nem ütközik-e a szja tv. 1. § (10) bekezdésének rendelkezésébe, miszerint: „Ha a magánszemélyt egy adott bevétel az általa vagy más személy által végzett önálló vagy nem önálló tevékenység ellenértékeként illeti meg – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – e bevétel adókötelezettségének megállapítására az adóalapba nem tartozó tételnek minősülő bevételre, a béren kívüli juttatásra, az egyes meghatározott juttatásra vonatkozó szabály nem alkalmazható.”

–        milyen termék, szolgáltatás ellenértékének kiegyenlítésére használható fel.

Ha a juttatás jellege lehetővé teszi, illetve a törvény nem zárja ki – meghatározott feltételekkel – utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában is adható juttatás a kifizető adókötelezettsége mellett (vagy éppen adómentesen), de csak akkor, ha

–        megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel,

–        az utalvány – a magánszemélynek ki nem osztott (nem juttatott) utalványok visszaváltása kivételével – nem visszaváltható, és

–        egyebekben az adott juttatás körülményei megfelelnek a törvényi előírásoknak [szja tv. 69. § (3) bekezdés; 1. számú melléklet 9.1. pont].

Így például, ha egy juttató cég a partner nagykereskedők bolti dolgozóit (annak érdekében, hogy vásárláskor a vevőknek az ő termékeit ajánlják) ajándékkártya juttatásával ajándékozza meg, de ezt nem teszi függővé az érintett magánszemélyek teljesítményétől – véleményem szerint – a szja tv. 70. § (4) bekezdése értelmében alkalmazhatók az üzleti ajándékra mint egyes meghatározott juttatásra vonatkozó rendelkezések, feltéve, hogy az ajándék kártyával nem lehet bármit vásárolni (így különösen nem lehet értékpapír, értékpapírra vonatkozó jog, természetes vagy tenyésztett gyöngy, drágakő, féldrágakő, nemesfém, nemesfémmel plattírozott fém és ezekből készült áru, valamint ékszerutánzat, érme megszerzésére váltani) [szja tv. 69. § (4) bekezdés].

Ha tehát a kártyát minden, a vevőkkel kapcsolatban álló bolti dolgozó valóban ajándékként (azonos összegű értékben, attól függetlenül, hogy hány vevőt tud a juttató termékeinek vásárlására rábeszélni, illetve ezt nem kell igazolnia) kapta/kapja, és az elfogadóhelyeken kizárólag üzemanyagot, vagy a juttató által meghatározott termékeket lehetett/lehet vele vásárolni, szerintem nem kifogásolható, ha a cég üzleti ajándékként (egyes meghatározott juttatásként) adózott és adózik ezentúl is utána.