Új magyar adórendszer: lassan megtudhatjuk, milyen egylábú széken ülni

Megosztás Tetszik

A kormány nemrégiben három törvényjavaslatot tett le a Parlament asztalára új, deklaráltan a központi költségvetés bevételét gyarapító elvonási fajtákról, éspedig a távközlési és a biztosítási adóról, valamint a pénzügyi tranzakciós illetékről. Jelen cikk nem kíván eme elvonási fajtákkal részleteiben foglalkozni, márcsak azért sem, mert a célpont egyelőre inkább mozgó célpont, köszönhetően annak, hogy a távközlési adó kivételével, parlamenti tárgyalásuk még javában zajlik.

A következőkben alaposabban szemügyre veszünk néhány olyan karakterisztikus vonást, amelyek részben a bevezetés körülményeire utalnak, részben a bevezetni kívánt új elvonási formákat jellemzik alapjaiban. A vizsgálat háttéranyagát a kormányzati törekvéseket hivatalosan kifejezésre juttató, az egyes törvényjavaslatokhoz fűzött úgynevezett indokolás képezi, ennek is általános része.

Ami rögvest feltűnik, hogy az indokolásoknak van egy „törzsanyaga”. Nem idézném az összes szövegazonosságot, amelyek egyébként a költségvetési hiánycél tartásához szükséges pótlólagos intézkedésekre utalnak, csupán a következőt emelném ki: bevezetésük „szorosan illeszkedik ahhoz az adópolitikai célkitűzéshez, miszerint az adóstruktúra úgy alakuljon át, hogy abban a munkát terhelő közterhek aránya csökkenjen, a forgalmi-fogyasztási adók szerepe növekedjen, elősegítve ezáltal a munkavállalási hajlandóság és a foglalkoztatás növelését, de nem veszélyeztetve a költségvetési célok megvalósítását”.