Őstermelők pácban: könnyíteni kellene a dinnyézők helyzetén

Megosztás Tetszik

A nyár egyik slágere a dinnye, melynek értékesítése – mivel szezonális termékről van szó – nem kis fejtörést okoz akkor, ha közösen termelik.

Tudvalevő, hogy a dinnyeföldet karbantartani, a dinnyét leszedni és árusítani nem képes ugyanaz a személy, ha nagyobb mennyiségű a dinnye termesztéséről van szó. A dinnyetermesztők körében jellemző a közös őstermelői tevékenység folytatása vagy a családi gazdaság létrehozása, ami viszont hátrányokkal is járhat.

A közös tevékenységet folytató gazdák a dinnyét több helyen szeretnék árulni, de a probléma az, hogy a jelenleg hatályos rendelkezések szerint ezt nem lehet.

A mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 436/2015. kormányrendelet 2. paragrafusának (1) bekezdése szerint a mezőgazdasági őstermelő egyidejűleg csak egy hatályos igazolvánnyal rendelkezhet.

A kormányrendelet e paragrafusának (2) bekezdése szerint a közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok közös őstermelői igazolványát (a továbbiakban: közös igazolvány) annak a családtagnak a nevére kell kiállítani, akit az szja-törvény 78/A paragrafusának (2) bekezdése szerinti együttes nyilatkozatban egybehangzóan megneveztek. A közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok együttesen egy közös igazolvánnyal rendelkezhetnek.

A családi gazdaságok létrehozásával, nyilvántartásba vételével, működtetésével kapcsolatos szabályokat a 326/2001. kormányrendelet tartalmazza. A családi gazdaságok esetében nincs is szükség őstermelői igazolványra, az őstermelői jogállást a nyilvántartásba vételről szóló határozattal lehet igazolni. A kormányrendelet szerint a családi gazdaságok nyilvántartása – a természetes személyazonosító és lakcím-azonosító adatok kivételével – közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül.

A közös őstermelői tevékenységet folytatók és a családi gazdaságok az előzőekben említett szabályok alapján kénytelenek arra az elhatározásra jutni, hogy valamelyik családtag egyéni vállalkozói tevékenységet kezd el folytatni, mint kereskedő, és kereskedőként alkalmazottat foglalkoztat, aki az út mentén, piacon, egyéb helyeken árulni tudja a dinnyét. Mint látható, ez nem az adminisztráció egyszerűsítését jelenti.

Az esetek többségében kényszervállalkozásról van szó, ami azt jelenti, hogy a dinnyeszezon végétől szünetelteti az egyéni vállalkozói tevékenységét a családtag.

A közös őstermelői igazolvány és a határozat is tartalmazza valamennyi közreműködő családtag adatait, így véleményem szerint az ellenőrzéssel foglalkozó hatóságnak el kellene fogadni az őstermelői igazolvány, vagy a családi gazdaság nyilvántartásba vételét igazoló határozat másolatát is, mivel a meglévő nyilvántartásból azonnal látható, hogy az árusító közös tevékenységet folytatónak, vagy a családi gazdaság tagjának tekinthető-e.  

Itt kell megjegyezni azt is, hogy ha az őstermelő egyben kereskedő egyéni vállalkozóként a saját őstermelői termékét (is) értékesíti, akkor ezen termékek szokásos piaci értékét őstermelői bevételként kell figyelembe vennie, és az értékesítésükből származó bevételt az egyéni vállalkozás bevételei között kell szerepeltetni. Mindezek akkor is érvényesek, ha akár az egyik, akár mindkét tevékenységében átalányadózást alkalmaz a magánszemély.

Abban az esetben, ha a vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózik a magánszemély, az egyéni vállalkozás érdekében felmerült költségek között figyelembe vehető az őstermelői bevételek közé beírt összeg.