Mikor nem kell a költségtérítést bevallani?

Megosztás Tetszik

A költségtérítés a magánszemélynek olyan bevétele, amely a jövedelemszerző tevékenység folytatása érdekében felmerült, törvény által költségnek elismert kiadások megtérítésére szolgál. Ha a magánszemély igazolja a kiadásait, nem keletkezik adóköteles jövedelme, de a költségtérítést és az elszámolt költségeket – bizonyos kivételekkel – az adóbevallásában fel kell tüntetnie. Melyek a kivételek?

Annak, aki tételes költségelszámolással számolja el a költségeit, már a költségtérítés kifizetésekor nyilatkoznia kell a kifizetőnek arról, hogy mennyi költséget kíván elszámolni. Akár a teljes összeg elszámolásáról is nyilatkozhat (a kifizető felé nem kell a kiadást igazolni, csak az év végén az adóbevallás elkészítésekor kell a tényleges költségeket elszámolni). Arra azonban ügyelni kell, hogy ha a nyilatkozat szerinti költség több mint az év végén ténylegesen igazolt kiadás, és a költség-különbözet több mint az adóelőleg-alap megállapításánál figyelembe vett költség 5 százaléka, a különbözet után 39 százalék bírságot kell fizetni, és ha emiatt a befizetendő adó több mint 10 ezer forint, azt 12 százalék bírsággal növelten kell megfizetni.

Az önálló tevékenységgel összefüggésben (például megbízási szerződés alapján) kapott költségtérítés esetében másik lehetőség a tételes költségelszámolás helyett a 10 százalékos költséghányad alkalmazása már a kifizetéskor tett nyilatkozatban is. A választás a teljes bevételre, vagyis a költségtérítésre is vonatkozik. Ilyenkor nem kell bizonylatokat gyűjteni, az adóbevallás is jóval egyszerűbb, de akár arra is van mód, hogy év végén az adóbevallásban mégis a tételesen igazolt költségeket számolja el a magánszemély.