Mikor évül el a vidékfejlesztési támogatás visszafizettetéséhez való jog?

Megosztás Tetszik

Az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból több éves program keretében nyújtandó vidékfejlesztési támogatás visszafizetésének megállapításához való jog mindaddig nem évül el, amíg a program véglegesen le nem zárult – mondta ki a Kúria.

A Kúria Sajtótitkársága által kiadott tájékoztató szerint az uniós pénzügyi érdekek védelmében a 2988/95/EK Euratom tanácsi rendelet csak a jogvesztő határidő kiterjesztésére ad lehetőséget. Intézkedésben való jogosulatlan részvétel megállapítására az Eljárási tv. 64. § (1) bekezdése és a 69. § (8) bekezdése szerinti öt éves elévülési, illetve jogvesztő határidőben csak akkor kerülhet sor, ha a közvetlenül alkalmazandó uniós jogi norma eltérő rendelkezést nem tartalmaz.

A Kfv. IV.35.662/2017. számú ügyben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elsőfokú hatósága helyt adott az EMVA alapból a felperes fiatal mezőgazdasági termelők indulásához nyújtott vidékfejlesztési támogatás iránti kérelmének.

A felperes kérelmében vállalta, hogy üzemmérete a működtetési időszak 4. évében eléri a 12,81 EUME értéket.

Ezt követően a hatóság a felperes kérelmére a támogatási összeg 90%-a kiutalásáról rendelkezett. A támogatás fennmaradó 10 %-a iránti kérelmét a felperes a működtetési időszak lejártával, a határidő utolsó napján nyújtotta be.

A kérelem elbírálása iránti eljárásban az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes nem érte el a jóváhagyott támogatási kérelemben a 4. évre vállalt EUME értéket, ezért a kifizetés iránti kérelmet elutasította és megszüntette a felperes támogatási jogosultságát, valamint a jogosulatlanul felvett támogatás visszafizetésére kötelezte a felperest.

A másodfokon eljárt alperesi jogelőd az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A közigazgatási határozat felülvizsgálata során eljárt bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

Az elsőfokú bíróság az MVH Eljárási törvény 69. § (8) bekezdése alapul vételével azt a következtetést vonta le, hogy az intézkedésben való jogosulatlan részvétel megállapítására már nincs jogszerű lehetőség, mert az elsőfokú hatóság a támogatási határozat közlésétől számított 5 éves jogvesztő határidőn túl szankcionálta a felperest a Jogcímrendelet alapján, mely ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ügyben nem alkalmazható az általános elévülési határidőt szabályozó MVH Eljárási törvény 64. § (1) bekezdése és a 2988/95/EK Euratom tanácsi rendelet 3. cikke. Az EK rendelet a szándékosan vagy gondatlanságból okozott szabálytalanságok esetén alkalmazandó szanciók és eljárási szabályok meghatározására szolgál, míg az alperes a tudati elem vizsgálata nélkül alkalmazott objektív szankciót a felperessel szemben.

A Kúria a felülvizsgálati eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

A Kúria megítélése szerint a jogerős ítélet tévesen állapította meg, hogy az intézkedésben való jogosulatlan részvétel miatti szankció alkalmazására 2015. május 12-éig volt jogszerű lehetőség az Eljárási tv. 68. § (9) bekezdése szerinti jogvesztő határidőben.

Kiemelte, hogy felperes a több éves programban nem úgy vett részt, hogy annak jogszabályi feltételei már a kérelem benyújtásakor sem álltak fenn, hanem jogosultságát azáltal veszítette el, hogy a támogatási kérelemben vállalt üzemméretet a 4. évben nem teljesítette. E jogsértés Jogcímrendelet szerinti szankciója a már kifizetett támogatási összeg visszafizetése az Eljárási tv. 64. § (1) bekezdése szerinti öt éves elévülési időben, feltéve, ha közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus nem rendelkezik eltérően.

Jelen ügyben az alperesi határozat olyan, uniós költségvetési forrásból finanszírozott támogatási időszakra vonatkozik, amely megfelel a 2988/95/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdése szerinti és az EUB ítélkezési gyakorlata által pontosított „többéves program” fogalomnak, ezért a felperes ügyében a  2988/95/EK rendelet,mint közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus szabályai érvényesülnek.

A 2988/95/EK rendelet 3. cikke szerint az elévülési idő főszabály szerint a szabálytalanság elkövetésétől számított 4 év, azzal, hogy a többéves programok esetén minden esetben addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárult. A szabálytalanságot a felperes az ötéves működtetési időszak negyedik évében követte el, melytől számítva az alperes visszakövetelési igénye nem évült el – mondta ki a Kúria.