Így kellene adózniuk az influenszereknek

Megosztás Tetszik

Egyre kedveltebb marketingeszköz a termékelhelyezés egy sokak által kedvelt véleményvezér (influenszer) közösségi oldalán, csatornáján. Ilyen reklámtevékenységgel komoly jövedelemre is szert lehet tenni, kérdés, hogyan adózzon az influenszer, milyen járulékterhei vannak, és mi minősül adóztatható juttatásnak? A jövedelemszerzés ezen típusára vonatkozó pontos szabályozási háttér hiánya számos kérdést vethet fel, a Deloitte szakértői ezekre hívják fel a figyelmet.

Sokak mindennapjaiban játszik fontos szerepet a közösségi média. Az egyes felületek (például Facebook, Instagram, YouTube) nemcsak a hétköznapi kapcsolattartás, véleménynyilvánítás vagy szórakozás eszközéül szolgálnak, hanem népszerűségüknek és széleskörű felhasználói rétegeiknek köszönhetően számos módon nyújtanak lehetőséget hatékony online marketingre is.

Ennek egyik formája a közszereplők ismertségének vagy a közösségi portálon aktív felhasználók kiterjedt követőtáborának felhasználásával történő reklámozás, amely során egyes felhasználók úgynevezett „influenszerekké” válnak azáltal, hogy a posztjaikban látható termékekkel/szolgáltatások igénybevételével jelentős hatást gyakorolhatnak követőik fogyasztási szokásaira. Az ilyen marketingtevékenység lehet alkalmi, de egyes szereplők például márkanagykövetként akár huzamosabb ideig is népszerűsíthetik egy vállalkozó termékeit, vagy szolgáltatásait.

Nem mindegy, hogy cég vagy magánszemély a bevétel jogosultja

Elsőként a tevékenység mögötti jogviszony meghatározása vethet fel dilemmákat, főként, ha ezt a tevékenységet magánszemélyként végzik. Amennyiben a jövedelemszerzés magánszemélyként valósul meg, alapvetően a 15 százalékos személyi jövedelemadó teherrel kell számolni. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni emellett a társadalombiztosítási kötelezettségeket sem, amelyek a főszabály szerint 18,5 százalék járulékterhet jelentenek az influenszer oldalán. Az egyes esetekben felmerülő pontos adó- és járulékterhek azonban az adott jogviszony formájától, illetve a megszerzett jövedelem mértékétől függően eltérőek lehetnek.

A jogviszony kapcsán vizsgálni kell, hogy az influenszerek milyen szerződés alapján végzik tevékenységüket. A helyzet megítélése a jelenlegi szabályok alapján talán abban az esetben a legegyszerűbb, ha megbízási szerződés jön létre. A megbízási jogviszonyból származó jövedelemre ugyanis egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz a személyi jövedelemadóról szóló törvény, így ilyen esetben alkalmazható lehet az önálló tevékenységre irányadó általános szabályrendszer. Ebben az esetben tehát a bevételből tételes költségelszámolással vagy 10 százalék költséghányad (átalányköltség) alkalmazásával állapítható meg az adóalapot képező jövedelem – hangsúlyozza Kövesdy Zoltán, a Deloitte adóosztályának menedzsere.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy gondosan kidolgozott szerződéses háttér hiányában is felmerülnek adókötelezettségek a megszerzett bevétel vonatkozásában. Az általános szabály tartalmaz rendelkezéseket arra az esetre is, ha a jövedelemszerzés jogcímét vizsgálva az adott bevétellel kapcsolatos adókötelezettségre a törvény nem tér ki külön. Ilyen esetben az egyéb jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, amely az adózók számára kedvezőtlenebb lehet, mivel az egyéb jövedelem tekintetében a személyi jövedelemadó mellett 15,5 százalék szochofizetési kötelezettség is felmerül.

Az influenszerek esetében talán a leggyakoribb bevételi forrás a szponzori szerződések alapján megszerzett jövedelem, amelyre vonatkozóan – a tapasztalatok alapján – tipikusan a katát választva teljesítik az influenszerek az adózási kötelezettségeket.

Alternatíva lehet, ha az influenszerek nem közvetlenül magánszemélyként szerzik meg a juttatásokat, hanem egyéni vállalkozóként, vagy a saját cégükön keresztül, amely esetben a jövedelem a társasági adóra vonatkozó szabályok, esetleg a kisvállalati adó (kiva) szabályai alapján válhat adóztathatóvá.

A fentieken túlmenően további megfontolásra érdemes lehet az influenszerek számára, hogy a jogszabály által biztosított keretek között mely egyéb speciális adózási formát lehet érdemes választaniuk. A jogszabályi feltételeknek történő megfelelés esetén felmerülhet az egyéni vállalkozóként végzett tevékenység és a szűkülő kata-s lehetőség mellett a kisvállalati adó választása is. „Üzletszerű” működés esetén ugyanakkor üzleti és polgári jogi szempontok miatt is megfontolandó lehet egy társaság alapítása” – emelte ki Baranyi Gábor, a Deloitte adóosztályának partnere.

Adóköteles lehet a barter is

Kérdéseket vethet fel a megszerzett juttatás formája is. Sok esetben ugyanis a juttatás nem pénzbeli kifizetés, hanem az influenszer bizonyos termékeket vagy szolgáltatást kap ellenértékként, vagy azok ingyenes használatba adása történik számára a reklámtevékenység idejére. Fontos, hogy az szja-törvény alapján ez utóbbi juttatások is adóköteles bevételnek minősülnek, így az adókötelezettség ezekben az esetekben is fennáll.

Az adókötelezettség teljesítése is jelenthet nehézséget, ugyanis, ha a bevétel juttatója kifizetőnek minősül – ilyen például egy magyar társaság –, akkor a juttatás hónapjában adóelőleg formájában köteles levonni a felmerülő adót a magánszemély adózótól, emellett köteles azt megfizetni, valamint bevallani azt az adóhatóság felé.

Ez arra az esetre is igaz, ha megbízási jogviszony alapján, önálló tevékenységként történik a jövedelemszerzés. Ha a kifizető eszerint jár el, akkor az adózó egyszerűbb helyzetben van, mivel az adóhatóság által készített éves adóbevallás-tervezet is tartalmazni fogja a vonatkozó adatokat. Előfordulhat azonban, hogy a bevétel nem kifizetőtől származik, vagy az adóelőleg levonása nem lehetséges – például termékek juttatásakor. Ez a helyzet adminisztratív többletterhet ró az adózókra. Ilyen esetben speciális szabályok mentén, negyedévente kell teljesíteniük az adókötelezettséget az influenszernek, és az éves bevallás megfelelő elkészítéséről is neki kell gondoskodnia e tekintetben – mutat rá Kövesdy Zoltán.

Pozitívumként említhető azonban, hogy ebben az esetben egyéb jövedelemnek minősülő juttatás tekintetében mind a személyi jövedelemadó, mind a szociális hozzájárulási adó vonatkozásában adóalap-korrekció alkalmazható, amelynek következtében csak a jövedelem 87 százaléka képez adóalapot.