Fiatal mezőgazdasági termelők támogatásának elszámolása

Megosztás Tetszik

A fiatal mezőgazdasági termelőknek juttatott vissza nem térítendő támogatás elszámolásának ütemezésével és áfaelőírásaival kapcsolatos olvasói kérdésekre Sinka Júlia okleveles adószakértő válaszolt.

Olvasónk a következőkben részletezte kérdéseit:

Egyéni vállalkozó ügyfelünk 2015. év végén az MVH fiatal mezõgazdasági termelõk indulásához kapott vissza nem térítendõ támogatást. A támogatás 2015 decemberében érkezett meg. A tényleges tevékenységet 2016 januárjától folytatja. A gazdálkodás során keletkezett termékeket értékesíti (korábban áfamentesen, az értékhatár átlépése után áfával terhelten). A tevékenységhez kötõdõ kiadások összegét a kifizetés idõpontjában a támogatásból feloldjuk, és az adóba beszámító bevételek között szerepeltetjük. Így a keletkezett kiadásokkal szemben a támogatási összeg szerepel bevételként. Emellett viszont még az értékesítés árbevétele is a bevételek között szerepel. Tehát így jelentõs nyereség képzõdik a vállalkozás nyilvántartásaiban, ami adóalapot képez. Véleményük szerint is így kell helyesen eljárni? A tevékenység során kifizetett áfát adóba be nem számító költségként tartjuk nyilván. Ezt is a vállalkozás számlájáról fizeti ki természetesen. Ennek az összegnek megfelelõ támogatást is fel kellene oldani és adóba beszámító bevételként nyilvántartani? De akkor az áfa összegének megfelelõ támogatási összeg után még a vállalkozói nyereségadót is megfizetnénk. Így az adó után adófizetés keletkezne? Ebben kérnék útmutatást. Hasonló a kérdés az év folyamán megfizetett szja-elõleg és ehoelõleg vonatkozásában is.

Szakértőnk válasza:

Az egyéni vállalkozók támogatásának elszámolását a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja-tv.) 19. §-a szabályozza.

Ennek alapján valóban az a helyes eljárás – ahogyan ezt Ön is vázolta kérdésében –, ha a támogatásból fedezett kiadások felmerülésének ütemében számolják el bevételként az összegében ennek megfelelő támogatásrészt.

Ugyanakkor – az Szja-tv. 4. számú mellékletében részletezettek szerint –, ha az egyéni vállalkozó az áfát az általános szabályok szerint fizeti (azaz nem adómentes a tevékenysége vagy nem választott alanyi adómentességet, vagy nem folytat kompenzációs felárra jogosító mezőgazdasági tevékenységet), akkor a beszerzéseinek áfája nem része a költségeinek, az az általános szabályok szerint levonható a fizetendő áfából. A költségeknek csak akkor része az áfa, ha az az előbb említett speciális jogállása, vagy az áfatörvény kifejezett tiltása okán nem helyezhető levonásba.  

Ez azért fontos a kérdésben részletezettek kapcsán is, mivel az Szja-tv. 19. §-a kifejezetten az Szja-tv. rendelkezései szerint elszámolható költségeket említi – azaz adott esetben azok áfa nélkül figyelembe vett értékét –, amikor a támogatás, mint bevétel elszámolásának “ütemezéséről” van szó.

Egyebekben a pályázat benyújtásakor – az erre szolgáló elektronikus felületen – a pályázónak úgynevezett áfanyilatkozatot kell/kellett tennie, és a költségelszámolásnál kellett feltüntetnie a költségelemet, a nettó összeget, az áfa összegét, az elszámolható költségek sorában pedig ismét a nettó összeget kellett beírnia. 

Amennyiben ennek során az áfalevonásra való jogosultságát jelezte, a beszerzés nettó összege után kapta a támogatást.

A pályázati adatlap véglegesítését követően ki kell nyomtatni az áfanyilatkozat is, melynek hitelességét cégszerű aláírással kellett igazolnia a pályázónak.

Így az áfa fizetésére az általános szabályok szerint köteles vállalkozónál a levonható áfa valóban nem része az adóalapba számító kiadásoknak, bár azt az áfa-analitikával, illetve az áfa-bevallásokkal való egyezőség érdekében a pénztárkönyvnek, naplófőkönyvnek a „levonható áfa” rovatában kellene könyvelni.

Azzal, hogy a támogatott kiadások felmerülésekor az azokkal azonos nagyságrendű támogatásrészt is figyelembe kell venni mint bevételt, az a jogalkotói szándék valósul meg, hogy a támogatásnak nincs hatása a támogatott adóalapjára (addig persze, amíg a támogatás feltételei teljesülnek): hiszen így a bevétel „kiüti” a vele azonos összegű kiadást.

A szóban forgó kiadások levonása a tevékenység ellenértékéből, ezen ráfordítások kétszeres elszámolását jelentené, amit az adótörvény nem enged meg.
Így a tevékenység bevételével szemben nem kerül sor olyan kiadások elszámolására, amelyet az érintett – végeredményben – nem a saját pénzeszközeiből finanszírozott.