Ekho szerinti adózás: felelős-e a kifizető a téves nyilatkozatért?

Megosztás Tetszik

Köteles-e minden esetben elfogadni a kifizető az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) szerinti adózást választó magánszemély nyilatkozatát, és mennyiben felel annak jogszerűségéért? A következőkben az ezzel összefüggő kérdéseket tekintjük át.

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (ekho-törvény) értelmében ahhoz, hogy a kifizető az ekho szerinti adózás szabályai szerint számolhassa el a magánszemély számára kifizetett jövedelmet, a kifizető szempontjából alapvetően három feltételnek kell teljesülnie:

1.) a magánszemély által végzett tevékenységnek az ekho választására kell jogosítania,

2.) a jövedelem-kifizetésnek munkaviszonyból, megbízási jogviszonyból vagy vállalkozási jellegű jogviszonyból kell származnia, illetve egyéni vállalkozói kivétnek vagy tagi jövedelemnek kell minősülnie, és végül

3.) a kifizetőnek rendelkeznie kell a magánszemély ekho választására vonatkozó nyilatkozatával.

Az ekho választására jogosító tevékenységi köröket az ekho-törvény 3. paragrafusának (3)-(3c) bekezdéseiben találhatjuk, amely alapján a kifizető egyértelműen eldöntheti, hogy a tevékenység megfelel-e ennek, ahogy a felek között fennálló jogviszony is ismert előtte. Noha – mint látni fogjuk – a törvény a tevékenységeknek nem megfelelő ekhoválasztás esetén is a magánszemélyt „bünteti”, de álláspontom szerint ebben az esetben a kifizető sem maradhat „néma”, és két feltétel hiányában a kifizetőnek vissza kell utasítania az ekho szerinti adózásra vonatkozó kérést.

A magánszemély nyilatkozata esetében – az elmondottakon túl – a kifizetőnek két szempontot kell minden esetben mérlegelnie.

Egyrészt az ekho-törvény 3. paragrafusának (6) bekezdése értelmében nem tehet az adóévben az ekho választására vonatkozó nyilatkozatot a magánszemély azt követően, ha az „ekhózott” éves jövedelme már elérte az erre vonatkozó (ugyanezen szakasz (4) bekezdésében meghatározott főszabály szerint 60, illetve 125 millió forintos) éves összeghatárt. Ezt a kifizető csak a saját kifizetései vonatkozásában tudja kontrollálni, a más kifizetőtől származó jövedelmeknél a dolgozó nyilatkozatára kénytelen hagyatkozni.

Másrészt abban az esetben, ha a magánszemély munkaviszonyban folytat ekho választására jogosító tevékenységet, a kifizető munkáltató csak az adott hónap első napján érvényes havi minimálbért meghaladó részére veheti csak figyelembe az érintett nyilatkozatát, kivéve, ha munkavállaló

– nyugdíjas;

– a munkáltatóval fennálló más jogviszonyában legalább a hónap első napján érvényes havi minimálbér alapulvételével a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint megtörténik;

– igazolja, hogy az adott hónapban legalább a havi minimálbérnek megfelelő olyan jövedelmet szerzett, amely után a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint történik.

Mindezek figyelembe vételével a kifizető köteles elfogadni a magánszemély nyilatkozatát. Ha az nem jogszerű, akkor a magánszemélyt terhelik a következmények, amik meglehetősen szigorúak.

Az ekho-törvény 6. paragrafusának (1) bekezdése szerint amennyiben a magánszemély a kifizetőnek tett nyilatkozata alapján bármely ok miatt nem jogosult az ekho szerinti adózás választására, akkor az e bevétel ekhoalapnak tekintett részét a személyijövedelemadó-kötelezettség megállapításánál – a kifizetővel fennálló jogviszony szerinti jogcímen – figyelembe kell venni.

Ennek során a bevételből ekhoként levont 11,1, illetve 15 százalékos részből 9,5 százalék minősül a kifizető által levont szja-előlegnek, amin túlmenően az érintett az ekhoalapnak tekintett összeg 9 százalékát különadóként köteles bevallani és megfizetni.

Ettől eltérően 18 százalék különadót kell megfizetni azon ekhoalap után,

– amely az adóévben érvényes bevételi összeghatárt meghaladja, és/vagy

– amelyre az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát a tevékenységére tekintettel nem tehette volna meg.

Az említett különadót az ekho-törvény 9. paragrafusának (2) bekezdése szerint szociális hozzájárulási adóként kell elszámolni.