adozona.hu
Munkába járási költségtérítés egyéni vállalkozó alkalmazottjának
//test-adozona.hu/szja_ekho_kulonado/Egyeni_vallalkozo_alkalmazottjanak_gepkocsi_049AAB
Munkába járási költségtérítés egyéni vállalkozó alkalmazottjának
Milyen mértékű gépkocsi-költségtérítést adhat alkalmazottjának az egyéni vállalkozó? – kérdezte az Adózóna olvasója. Surányi Imréné okleveles közgazda válaszolt.
A kérdés konkrétan így szólt: "Egyéni vállalkozó alkalmazottja saját gépkocsijával jár a munkahelyére. A munkáltató milyen mértékű gépkocsi-költségtérítést adhat neki?"
SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:
Munkaviszony esetén a munkáltató munkába járás címén akkor fizethet adókötelezettséggel nem járó költségtérítést, ha a munkavállaló lakóhelye/tartózkodási helye és a munkahelye nem azonos helységben van [Szja tv. 25. § (2)–(4) bekezdés, 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet].
Abban az esetben, ha a munkavállaló munkába járás címén utazási költségtérítést vesz igénybe, nyilatkoznia kell a munkáltató felé a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.
A munkába járási költségtérítés kötelező mértéke fő szabály szerint a belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjáraton, elővárosi vasúton (HÉV-en), menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven, illetve hazautazás esetén légi közlekedési járművön történő utazás költségeinek legalább 86 százaléka a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében.
A közösségi közlekedés költségének megtérítése helyett a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között közforgalmú úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével a munkában töltött napokra számítva – hazautazás esetén pedig értelemszerűen az utazások gyakorisága szerint – kilométerenként 9 forintot akkor kell, illetve a 15 forintot abban az esetben lehet adni, ha
– a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincs közösségi közlekedés,
– a munkavállaló munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést,
– a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni [ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja],
– a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy tíz év alatti, köznevelési intézményben tanuló gyermeke van.
A munkáltató az utóbbi két esetben említett munkavállaló tekintetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is a kormányrendelet szerinti munkába járásnak minősítheti.
Az előzőek érvényesek akkor is, ha a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, azaz ilyenkor a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járási és hazautazási útvonalat figyelembe kell venni.
A kilométerenkénti térítés azonban bármely esetben is csak akkor nem számít bevételnek, ha a munkáltató egyidejűleg tömegközlekedésre szóló bérletet, jegyet ugyanazon időszakra az adott munkáltatónak nem térít meg.
Az egyéni vállalkozó a vele munkaviszonyban álló magánszemély részére jogszabály alapján járó, a munkáltatót kötelezően terhelő kifizetést elszámolhatja költségként [Szja tv. 11. számú melléklet I./3./c) pont].
Hozzászólások (0)