A diákmunka feltételei. Bér, adózás, foglalkoztatási forma

Megosztás Tetszik

A tanév befejezését követően sok diák vállal munkát, ezért érdemes áttekinteni a legfontosabb tudnivalókat. Ismertetjük a bérezésre és az egyes foglalkoztatási formákra (munkaviszony, megbízás, egyszerűsített foglalkoztatás, iskolaszövetkezet) vonatkozó adózási előírásokat.

Feltételek

A munkába állás egyik feltétele, hogy a munkavállaló a törvényben előírt életkort elérje.

A munka törvénykönyve (Mt.) rendelkezései alapján munkavállaló az lehet, aki a 16. életévét betöltötte, de az iskolai szünet ideje alatt szülői hozzájárulással a 15. életévüket betöltött tanulók is vállalhatnak munkát, amennyiben nappali rendszerű oktatás keretében (általános iskolában, szakiskolában, középiskolában) folytatják tanulmányaikat. Gyámhatósági engedéllyel, jogszabályban meghatározott egyes kulturális, művészeti, sport-, hirdetési tevékenység keretében foglalkoztatható a 16 évesnél fiatalabb személy is.

Bármely foglalkoztatási formában is történik a munkavégzés, a felek között létrejött megállapodást, a munkavállalásra vonatkozó feltételeket célszerű írásban rögzíteni.

A diák munkába állásának másik feltétele, hogy rendelkezzen adóazonosító jellel.

A diákok munkavállalására jellemzően az alábbi foglalkoztatási jogviszonyokban kerülhet sor:

• munkaviszony keretében, vagy
• munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban (e körbe tartozik a megbízási szerződés, vagy a vállalkozási szerződés alapján történő munkavégzés), továbbá
• iskolaszövetkezetben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagként, valamint
• egyszerűsített foglalkoztatás keretében, vagy
• háztartási alkalmazottként.

1. A munkaviszony keretében történő foglalkoztatás

Ha a foglalkoztatásra az Mt. szerinti munkaviszony keretében kerül sor, akkor a munkaszerződés kizárólag a törvényes képviselő hozzájárulásával köthető meg, ha a munkavállaló nem töltötte még be a 18. életévét. A felek között létrejött munkaviszonyt írásba kell foglalni.

A munkáltató köteles bejelenteni a ’T1041 jelű adatlapon a létrejövő biztosítási jogviszonyt a foglalkoztatás kezdetét megelőzően, de legkésőbb a munkába lépés napján. A diák munkaviszonyának megszűnését pedig a megszűnést követő 8 napon belül kell bejelentenie a munkáltatónak ugyanezen a nyomtatványon.

Az elvégzett munkáért ugyanazt a bért meg kell adni a fiatal munkavállalónak, mint bármely más munkavállalónak.

A diák munkája ellenértékeként juttatott díjazást a kötelező legkisebb munkabérről szóló kormányrendeletben előírtak alapján kell megállapítani. 2019-ben teljes munkaidő esetén az alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) 149 ezer forint havonta. Abban az esetben, ha a diákot olyan munkakörben foglalkoztatják, amely középfokú iskolai végzettséghez, illetve középfokú szakképzettséghez kötött, akkor a díjazás összegének el kell érnie a garantált bérminimum összegét, amely teljes munkaidőben 195 ezer forint havonta. A munkaszerződésben a felek megállapodhatnak havi, heti, napi, órabérben, vagy teljesítménybérben, a lényeg, hogy mindenképpen meg kell kapnia a minimálbért, vagy a garantált bérminimumot, illetve azok időarányos részét.

Miután a munkaviszony keretében történő foglalkoztatás során az adó- és járuléktörvények nem tesznek különbséget a diákok tekintetében, ezért ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint bármely más munkavállalóra. Ebből következik, hogy a diáknak a munkaviszonyból származó jövedelme a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) rendszerében nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek, azaz bérjövedelemnek minősül, amellyel szemben költségelszámolásra nincs lehetőség. A munkabér után a diákot 15 százalék személyi jövedelemadó terheli.

A társadalombiztosítás szempontjából az Mt. hatálya alá tartozó munkaviszonyban foglalkoztatott diák a Tbj. előírásai alapján biztosítottá válik, függetlenül attól, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben valósul-e meg. Ennek eredményeképpen jogosultságot szerezhet a társadalombiztosítás valamennyi ellátására, így a természetbeni egészségbiztosítási ellátáson túl a pénzbeli ellátásokra (például a táppénzre), valamint nyugellátásra is.

A diák részére kifizetett munkabér járulékalapot képez, amely után 10 százalék nyugdíjjárulék, 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulék, 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulék, és 1,5 százalék munkaerő-piaci járulék terheli a fiatal munkavállalót.

A munkáltatót a munkabér után szociális hozzájárulási adó (jelenleg 19,5 százalék, július 1-jétől 17,5 százalék) is terheli. Ugyanakkor lehetősége van az általa kötelezően fizetendő szociális hozzájárulási adóból adókedvezményt érvényesíteni a szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalónak minősülő diákok után, valamint a munkaerőpiacra lépőnek minősülő diákok után a szocho törvényben meghatározottak szerint.

A szociális hozzájárulási adó kötelezettségen túl a szakképzési hozzájárulás fizetésre kötelezett foglalkoztató szakképzési hozzájárulást is köteles fizetni a szociális hozzájárulási adó alapjának figyelembevételével. Ennek mértéke 1,5 százalék. 2019. január 1-jétől kedvező változás, hogy a munkáltatónak nem kell szakképzési hozzájárulást fizetnie akkor, ha nem keletkezik szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettsége (például az adókedvezmény igénybevétele következtében).

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, milyen előírásokra kell figyelni egyéb jogviszonyban, iskolaszövetkezeti, illetve egyszerűsített foglalkoztatásban!

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.