Családi gazdaság alapítására és működtetésére vonatkozó alapvető szabályok

Megosztás Tetszik

A „családi gazdaság adózása” címmel érkezett olvasói kérdéshez – pontosabban az arra foglaltakra írt válaszomból megjelent cikkhez – több hozzászólás, vélemény jutott el hozzám a családi gazdaság munkaviszonyban álló vezetőjének társadalombiztosítási jogállását érintően, illetve abban a kérdésben, hogy a családi gazdaság tagjainak muszáj-e közös háztartásban élniük, vagy sem. Mindezekre reagálva, fontosnak tartom a szóban forgó kérdésre adott válaszomat kiegészíteni az alábbiakkal.

Előzménycikkünk a témában: Ők lehetnek családi gazdaság tagjai, és így adóznak

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 5. paragrafusa rögzíti az e tekintetben lényeges definíciókat, így

– családi gazdaság: a mezőgazdasági igazgatási szervnél családi gazdaságként nyilvántartásba vett mezőgazdasági üzem;

– családi gazdálkodó: a családi gazdaságot vezető természetes személy;

– gazdálkodó család tagjai: a családi gazdálkodó, továbbá annak olyan házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, unokája, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke, szülője, nagyszülője, testvére, ahol a gyermeken az örökbe fogadott és a nevelt gyermeket is érteni kell.

A családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működtetéséről, valamint kiemelt támogatásukról szóló 326/2001. kormányrendeletben előírtak szerint alapítható családi gazdaság.

A hivatkozott jogszabály alapján a családi gazdaság akkor vehető nyilvántartásba, ha a családi gazdálkodó – a fentebb citált definícióból tudjuk, ő a családi gazdaság vezetője – a nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez csatolja

– nyilatkozatát arról, hogy a földtörvény szerint élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági kiegészítő tevékenységet kíván folytatni (a kormányrendelet az 1994. évi LV. törvényben kapott felhatalmazásra – és így a törvény címszó alatt is értelemszerűen  e joganyagra – hivatkozik, holott azt a földforgalmi törvény 126. paragrafusának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte 2014. május 1-jétől, bár ez a fentebb idézett definíciókban nem okoz változást),

– bemutatja a szakirányú, legalább középfokú képzettségét igazoló okiratot, vagy ilyen okirat hiányában a legalább 3 éven át folytatott mezőgazdasági termelő tevékenységet igazoló őstermelői vagy egyéni vállalkozói igazolvány és az adóbevallás másolatát csatolja, vagy igazolja, hogy legalább 3 éve – a családi gazdálkodó által csatolt nyilvántartási szám alatt – mezőgazdasági termelő tevékenység tekintetében szerepel az egyéni vállalkozók nyilvántartásában, és csatolja az adóbevallása másolatát,

továbbá nyilatkozik arról is, hogy

– lakóhelye legalább három éve a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van,

– a kormányrendelet 3. paragrafusában részletezettek szerinti szerződést a gazdálkodó család tagjai megkötötték,

– rendelkezik érvényes őstermelői, illetve egyéni vállalkozói igazolvánnyal, vagy a mezőgazdasági termelő tevékenység tekintetében szerepel az egyéni vállalkozók nyilvántartásában, és

– a szerződést kötő családtagok által a családi gazdaság rendelkezésére bocsátott termőföldterületekre vonatkozó bejelentett adatok megegyeznek a nevükre szóló földhasználati lapokon szereplő adatokkal.

A 326/2001. kormányrendelet 1. paragrafusa szerint "e rendelet alkalmazásában élethivatásszerűen végzett mezőgazdasági és mezőgazdasági kiegészítő tevékenységnek minősül a törvény 3. paragrafusának k) és l) pontjaiban meghatározott tevékenység, ha az abból származó nettó árbevétel/bevétel, illetve jövedelem a tevékenységet végző összes nettó árbevételében/bevételében, illetve jövedelmében legalább az – 5. számú melléklet szerint kiszámított – 50 százalékos arányt eléri". A törvény 3. paragrafusának k) és l) pontjai a mezőgazdasági tevékenység, illetve a mezőgazdasági kiegészítő tevékenység (például falusi turizmus) fogalmát határozzák meg.

Fentiekből következően – a szóban forgó kormányrendelet alapján – az „élethivatásszerűen” végzett tevékenység iránti elvárás a mezőgazdasági tevékenységet és mezőgazdasági kiegészítő tevékenységet folytató családi gazdálkodónak az e tevékenységekből származó bevételeinek az érintett összes bevételéhez viszonyított arányát fejezi ki, és nem azt a feltételt, hogy az illetőnek más jogviszonya nem lehet. 

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 6. számú melléklete III. részének e) pontja értelmében a családi gazdálkodóknak a közös őstermelői tevékenységre irányadó szabályok szerint kell eljárniuk adókötelezettségük megállapítása során. A közös őstermelői tevékenység folytatásával kapcsolatos nyilatkozat (szja-törvény 78/A §) feltétele, hogy az érintettek közös háztartásban éljenek. 

Ugyanakkor a közös őstermelésre irányadó szabályok a családi gazdaság tagjaira adójogilag érvényesek, a fentebb hivatkozott kormányrendelet a családi gazdaságként történő nyilvántartásba vétel feltételeként ezt – és így az érintettek közös háztartásban élését – nem írja elő.

A Tbj. 5. paragrafus (1) bekezdésének i) pontja szerint akkor biztosított a mezőgazdasági őstermelő, ha a rá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő szolgálati ideje és a már megszerzett szolgálati ideje együttesen legalább 20 év.

Továbbá a Tbj. külön rendelkezik arról, hogy mikor nem biztosított az őstermelő. E szerint nem biztosított:

– az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személy és a gazdálkodó család kiskorú tagja,

– aki egyéb jogcímen biztosított – ide nem értve a Tbj. 5. paragrafusának g) pontja és a (2) bekezdés szerint biztosítottat,

– továbbá az az őstermelő, aki saját jogú nyugdíjas, vagy aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és özvegyi nyugdíjban részesül.

Fentiekből következően, ha az őstermelő – mint a szóban forgó kérdésben szereplő gazdálkodó – egyidejűleg munkaviszonyban is áll (függetlenül attól, hogy a munkaviszonyában hány órát dolgozik), vagy társas vállalkozó (például betéti társaság személyesen közreműködő tagja), vagy saját jogú nyugellátásban részesül (például a nők 40 éves korengedményes nyugdíjában), vagy betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt, és özvegyi nyugdíjban részesül, akkor, mint őstermelő nem lesz biztosított.

A Tbj. nem ír elő a munkaviszony heti időtartamára vonatkozó feltételt e vonatkozásban! Az egyéni- és társas vállalkozók esetében is csak annyiban nevesíti a munkaviszony heti 36 órát elérő időtartamát, hogy ez esetben nem köteles az egyéni és társas vállalkozó e minőségében a járulékalap kötelező minimumának megfelelő összeg után járulékot fizetni, de azt nem állítja e törvény, hogy a heti 36 óránál rövidebb időtartamú foglalkoztatás – önmagában – nem eredményezné azt, hogy az érintett biztosítottnak, a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultnak minősül. A heti 36 órát elérő munkaviszony tehát nem a biztosítási kötelezettség fennállása, hanem a járulékfizetés kötelező mértéke kapcsán vízválasztó e körben is.

Amennyiben az őstermelő e tevékenysége mellett olyan egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll (például megbízási szerződés alapján dolgozik), amelyben biztosított (azaz e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét), akkor ezzel párhuzamosan, mint őstermelő is biztosított.