Cégautó-juttatás adózása, költségelszámolása lízing esetén

Megosztás Tetszik

Egyéni vállalkozó munkavállalójának cégautót (személygépkocsi) szeretne biztosítani, munkájának ellátásához, és személyes magánhasználatra is. Az egyéni vállalkozó a személygépkocsi lízingdíját, karbantartási, illetve üzemanyagköltségét teljes egészében elszámolhatja-e a személyijövedelemadó-alapjának csökkentésére? Milyen adó- és/vagy járulékbevallási és -befizetési kötelezettsége keletkezik? Az áfa tekintetében élhet-e a nyílt végű lízingdíj 50 százalékos levonási átalányának alkalmazásával? Milyen dokumentáció szükséges vagy ajánlott a munkavállaló és munkáltató részére a cégautó-juttatásról? – kérdezte olvasónk. Szipszer Tamás adószakértő válaszolt.

Az szja-törvény 1. számú mellékletének 8.37 alpontja értelmében adómentes juttatásnak tekinthető a kifizető által biztosított személygépkocsi-használat. Az egyéni vállalkozó a személygépkocsit alapvetően nem tekintheti kizárólag vállalkozói célból használt tárgyi eszköznek.

Lízing esetén a lízingdíjból legfeljebb az éves vállalkozói bevételének 1 százalékát tudja elszámolni költségként.

Mivel az autó nem saját tulajdonú, így az üzemeltetéssel kapcsolatos költségeket csakis a vállalkozási célú futásteljesítménnyel arányosan tudja elszámolni. Ehhez viszont útnyilvántartást kell vezetni. Az útnyilvántartás alapján van lehetőség tehát arányosan elszámolni például a javítási, karbantartási költségeket is.

Az útnyilvántartás, mely az vállalkozói használat dokumentálására szolgál, alapvető fontosságú az üzemanyag-elszámolás szempontjából. Két módon is lehet üzemanyagköltséget elszámolni:

1.) vagy az útnyilvántartásban szereplő üzleti célú kilométerekre a fogyasztási normával, valamint a NAV által közétett üzemanyagárakkal számított összeget számolja el, vagy

2.) számlát kér a tankolásról, viszont az így elszámolt üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az útnyilvántartás alapján kimutatott futásteljesítményre az üzemanyagnormával elszámolt üzemanyag-mennyiség.

Látható tehát, hogy az útnyilvántartás vezetése elengedhetetlen feltétele a tételes költségelszámolásnak. Igaz, hogy emiatt a lízingbe vevőnek cégautóadót kell fizetnie.

A cégautóadót szabályozó 1991. évi LXXXII. törvény 17/C paragrafusának (2) bekezdése értelmében a cégautóadó-fizetési kötelezettség azon hónapot követő hónap első napján keletkezik, mely hónapban első ízben számolja el tételesen a költségeket a vállalkozás.

Az áfatörvény a nyílt végű lízinget nem tekinti termékértékesítésnek, illetve beszerzésnek. Az áfa rendszerében személygépkocsi-bérletének tekinthető a nyílt végű lízing.

A személygépkocsi-bérlet áfájának 50 százaléka levonásba helyezhető, ha egyébként a személygépkocsi akárcsak részben is áfaköteles gazdasági tevékenységet szolgál.

Az 50 százalékos mérték fölött is érvényesíthető a levonási jog, ha igazolja a vállalkozó, hogy a gépjárművet 50 százaléknál nagyobb arányban használja áfaköteles gazdasági tevékenységhez. Ez esetben is az útnyilvántartás tekinthető ezt alátámasztó bizonyítéknak.

Fontos tudni, hogy nyílt végű lízing esetén ügyelni kell arra, hogy azt a NAV nehogy termékbeszerzésnek minősítse. Ha a fizetendő önrész túl magas (például meghaladja a beszerzési ár 50 százalékát), a futamidő túl rövid (kevesebb 3 évnél), és a futamidő végi érték aránytalanul alacsony – például a beszerzési ár 10-15 százalékát sem éri el –, akkor felmerülhet az, hogy a felek valójában már az üzletkötéskor termékértékesítést valósítanak meg.

Az említett összeghatárok csupán tájékoztató jellegűek, minden esetet egyenként kell megítélni – nyomatékosította válasza végén szakértőnk.