Amit a kiküldetés, szakmai út elszámolásáról tudni érdemes

Megosztás Tetszik

Olvasónk a következőket kérdezte: Egy kft. minden alkalmazottja 3 napos szakmai úton vesz részt Ausztriában, az utazás a kft. tulajdonában lévő gépjárművekkel történik. A programban több szakmai kirándulás szerepel, melyhez kapcsolódóan a belépőket, az étkezést és a szállást a kft. fizeti. Hogyan számolhatók el ezek a költségek? Melyiknek van adóvonzata, melyiknél vonható le az áfa? Kiküldetésnek minősül-e? Juhász Tibor okleveles nemzetközi és ellenőrzési adószakértő válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Kérdésében járműhasználat, vállalkozási költség elszámolása, illetve személyes költségek elszámolásának lehetőségei merülne fel. Ennek megválaszolásához fogalmakat kell tisztázni és akkor már meg is vannak a válaszok.

Járművek költségelszámolása gazdasági társaságok esetében.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló (Tao.) törvény hatálya alá tartozó adózó a járművek bekerülési értékét (beszerzési árát) a tárgyi eszközökre vonatkozó általános szabályok szerint számolhatja el. Ebből következik a számviteli elszámolásra és a társasági adóalap meghatározására egyaránt érvényes főszabály, hogy ezen eszközök bekerülési értékét értékcsökkenési leírás útján kell figyelembe venni. A Tao. törvény alanya a tulajdonában lévő gépjárműve(i) beszerzési, fenntartási, karbantartási, javítási, valamint üzemanyag-költségeit a számviteli törvény előírásának megfelelően kizárólag szabályszerűen kiállított számlák alapján érvényesítheti. Az ilyen módon dokumentált költségeket a Tao. törvény az adóalapnál is elismeri.

A Tao. törvény alapján a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősül a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás, ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is.(Tao. törvény 3. sz. melléklet B) fejezet 6. pontja.) E rendelkezés alapján a társas vállalkozásnak társaságiadó-fizetési (adóalap-növelési) kötelezettsége nem keletkezik, függetlenül attól, hogy a tulajdonában lévő cégautóval megvalósul-e a magáncélú használat. Annak nincs jelentősége a költségelszámolás szempontjából, hogy belföldön, vagy külföldön merül-e fel az üzemeltetés költsége.

Az autók futási kilométereit vezetni kell. A társaságnak autónként külön-külön kell nyilvántartással rendelkeznie. A nyilvántartásban szereplő kilométerek fogyasztási normával való felszorzásának eredménye meg kell hogy egyezzen a számlák alapján tankolt üzemanyagok mennyiségével. A fogyasztási normán a NAV honlapján közzétett fogyasztási normákat kell érteni.

A cégautóadó-fizetési kötelezettséget a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény határozza meg. 17/A § (1): Adóköteles az a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti személygépkocsi – ide nem értve a környezetkímélő gépkocsit – (a továbbiakban, e fejezet alkalmazásában személygépkocsi), amely nem magánszemély tulajdonában áll, továbbá az a személygépkocsi, amely után a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint költséget, ráfordítást, illetve az Szja tv. szerint tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást (a továbbiakban költség, ráfordítás, értékcsökkenési leírás együtt: költség) számoltak el.

A tankolásokról a társaság nevére szóló számlával kell rendelkezni, hogy azok költségként elszámolhatóak legyenek. Nyilvántartást kell vezetni az autók által futott kilométerekről. A személyautók tekintetében – mivel a társaság számol el hozzájuk kapcsolódó költséget – létrejön a cégautóadó bevallási és fizetési kötelezettség.

Kiküldetés fogalma 2016. augusztus 1-jétől változott a személyi jövedelemadóban.

Az új fogalommal kapcsolatosan számos jogértelmezési kérdés merült fel, amelyek szükségessé tették a fogalmi meghatározás pontosítását, kiegészítését.

Az Szja tv. 3. § 11. pontjának újabb módosítását 2016. augusztus 1-jére visszamenőleges hatállyal hirdette ki az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvény (Módtv.).

A módosítás értelmében kiküldetésnek a munkáltató által elrendelt, a munkáltató tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás minősül.

Az értelmező rendelkezés – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénnyel (új Mt.) összhangban – rögzíti azt is, hogy kiküldetésnek minősül különösen a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzés is.

Továbbra sem tekinthető azonban kiküldetésnek a lakóhelyről, tartózkodási helyről a munkahelyre történő oda- és visszautazás. A fogalmi meghatározás szempontjából munkahelynek a munkáltató azon telephelye minősül, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi. Ilyen telephely hiányában vagy több ilyen telephely esetén a munkáltató székhelyét kell munkahelynek tekinteni.

2017. január 1-jétől módosult az Szja tv. 3. 10. pontja is. A hivatali, üzleti utazást értelmező rendelkezésben – az új Mt.-vel összhangban – a kirendelés helyett a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazást nevesíti a törvény. Tekintettel arra, hogy ez a meghatározás munkajogi szempontból tartalmában azonos a korábban használatos „kirendelés” kifejezéssel, így a fogalom módosítása érdemi változást nem jelent.

A hivatali, üzleti utazás módosított fogalma – a kiküldetéshez hasonlóan – az Szja tv. 90. § (6) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés alapján a 2016. augusztus 1-jétől keletkezett adókötelezettségekre is alkalmazható.

Szja tv. 3. § 10. Hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –, ideértve különösen a kiküldetés vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazást, de ide nem értve az olyan utazást, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti; továbbá az országgyűlési képviselő, a nemzetiségi szószóló, a polgármester, az önkormányzati képviselő e tisztségével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás (a lakóhelytől való távollét).

11. Kiküldetés: a munkáltató által elrendelt, a munkáltató tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás, így különösen a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzés; ide nem értve a lakóhelyről, tartózkodási helyről a munkahelyre történő oda- és visszautazást. Kiküldetésnek minősül a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati érdekből történő áthelyezése, vezénylése, átrendelése, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonájának szolgálati érdekből történő áthelyezése, vezénylése is. E rendelkezés alkalmazásában munkahelynek minősül a munkáltatónak az a telephelye, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi, ilyen telephely hiányában vagy több ilyen telephely esetén a munkáltató székhelye minősül munkahelynek.

12. Külföldi kiküldetés: a belföldi illetőségű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében Magyarország területén kívüli (a továbbiakban: külföld) tartózkodása, továbbá az előzőkkel kapcsolatos külföldre történő utazás, ideértve különösen a külszolgálatot és az azzal összefüggő utazást.

A kiküldetéssel összefüggő tipikus költségeknek az utazási költségek mellett a szállás költsége tekinthető. A szállásköltséget általában a kiküldő viseli, így annak bizonylata a kiküldő nevére is szól. Az utazással kapcsolatosan már vegyesebb a kép, mivel az megvalósulhat közösségi közlekedés igénybevételével (repülő, busz, vonat, hajó), vagy a kiküldő, illetve a magánszemély tulajdonában (használatában) lévő járművel is.

Fontos szerepe van a kiküldetésre tekintettel megszerzett bevételek esetében annak is, hogy milyen bizonylat alapján történik annak kifizetése. Ha magánszemély utazik, akkor jelentősége van a bizonylat-kiállítás szempontjából annak is, hogy az adott személygépkocsi kinek a tulajdonában van, és a hivatali, üzleti utat milyen bizonylattal igazolják (kiküldetési rendelvény, vagy útnyilvántartás). Annak ellenére összefoglalom, hogy a kérdésben benne van hogy céges autóval mennek.

A költségek megtérítésének és elszámolásának lehetséges módozatai közül a bevételnek nem minősülő költségekre térek ki.

Az Szja tv. 7. § (1) g) pontja alapján nem minősül bevételnek a magánszemélynek adott olyan összeg (utalványértéke) – ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget is –, amellyel szemben a magánszemély a juttató (munkáltató, kifizető) részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy – ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg – ezt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket az Szja tv. nem ismer el a magánszemélynél költségnek.

Mint látható, lehetőség van arra is, hogy akár előleget adjon a juttató a magánszemélynek elszámolási kötelezettség mellett, mellyel a jogszabályban maghatározott határidőig kell elszámolnia.

Elszámolás az ellátmánnyal jellemző esete, hogy a magánszemély ellátmányt vesz fel a kiküldetés kezdetén, amellyel elszámolási kötelezettsége van a hazaérkezést követően. Az előlegként kifizetett összeggel a kiküldöttnek el kell számolnia záros határidőn belül, egyébként szóba jön a kamatkedvezményből származó jövedelem megállapítása.

Nem kell a kamatkedvezményből származó jövedelem utáni adót a kifizetőnek megállapítania az Szja tv. 72. §-a alapján

• kizárólag a kifizető tevékenységéhez szükséges kifizetésekre 30 napot meg nem haladó időtartamra kapott előleg után,

• a külföldi kiküldetésre tekintettel adott előleg után, feltéve, hogy annak a kifizetővel való elszámolása a visszaérkezést követő 30 napon belül megtörténik.

Az Szja tv. 7. § (1) q) pontjában foglaltak szerint nem minősül bevételnek a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértéke, ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is, továbbá a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértéke, ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is.

Gyakori kérdés, hogy kiküldetés esetén elég-e leadni a jegyeket, vagy a munkáltató, kifizető nevére szóló számla ellenében történhet-e csak az elszámolás? Az Szja tv. nem írja elő, hogy csak számla ellenében lehetne elszámolni, de például a munkáltató, kifizető belső szabályzata tartalmazhat ilyen feltételt.

Ha a kiküldő által biztosított személygépkocsit használja a magánszemély, a felmerülő költségeket a kiküldő a rá vonatkozó rendelkezések szerint számolhatja el, azaz esetünkben a már hivatkozott Tao. szabályok szerint, számla ellenében, ami a külföldi kiküldetés esetében devizás, valutás tételek felmerülését is valószínűsíti.

Az Mt. 105. § (8) bekezdésének további ide vonatkozó rendelkezése szerint kiküldetés esetén a jogszabály alapján járó költségtérítésen túl a munkáltató köteles a munkavállaló számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeket. Ha tehát a magánszemély a saját tulajdonában lévő, vagy általa bérelt, szívességi használatba kapott személygépkocsit használja a kiküldetés során, akkor a kiküldő ugyancsak köteles a magánszemélynek a felmerült kiadásokat megtéríteni az Szja tv. rendelkezése szerint. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a feladatát személyszállítási szolgáltatás igénybevételével (taxival) oldja meg a magánszemély.

Az utazási költségek megtérítése kiküldetési rendelvény alapján, az utazással kapcsolatos költségtérítés egyik alapbizonylata lehet a kiküldetési rendelvény. A saját tulajdonban lévő személygépkocsi esetében, ideértve a zártvégű pénzügyi lízingbe vett személygépkocsit is (ebből a szempontból a közeli hozzátartozó tulajdonában lévő vagy általa zárt végű pénzügyi lízingbe vett személygépkocsi is sajátnak minősül) megfelelő – és adózás szempontjából előnyös – a kiküldetési rendelvény alkalmazása, mely az Szja tv. értelmező rendelkezése szerint (3. § 83. pont) a kifizető által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, valamint e költségtérítés kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.).

Amennyiben kiküldetési rendelvény alapján történik az utazással kapcsolatos költségek bizonylatolása, akkor az Szja tv. 7. § (1) r) pontja alapján nem minősül bevételnek a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeg, feltéve hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket (Szja tv. 3. sz. melléklet II/6. pont). Igazolás nélkül elszámolt mértéknek saját tulajdonúnak minősülő személygépkocsi esetén a norma szerinti üzemanyag-mennyiség és az állami adóhatóság (NAV) által az adott hónapra közzétett üzemanyagár figyelembevételével megállapított üzemanyagköltség és minden más kiadás tekintetében kilométerenként 9 forint általános személygépkocsi-normaköltség minősül.

Fontos megemlíteni, hogy a kiküldetési rendelvény akkor is alkalmazható, ha munkajogi értelemben nem valósul meg a kiküldetés (például a magánszemély Budapest területén karbantartó és saját személygépkocsival jár a megadott címekre). Ez azzal is jár, hogy ilyen esetben nem jár napidíj a dolgozónak, mivel közigazgatási határon belül valósul meg a munkavégzés. Ezzel el is jutottunk a napidíj kérdésekre is, ami nem mindegy, hogy belföldi vagy külföldi.

A munkáltató, eltérő megállapodás híján a kiküldetés ideje alatt is köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges feltételek teljesülését. Tekintettel arra, hogy a munkavállaló, még ha belföldön is, de jellemzően a lakóhelyétől távol végez munkát, neki a konkrét körülményektől függően megfelelő szállásra, étkeztetésre, személyszállításra lehet szüksége. Ezek megszervezésére, költségeinek viselésére a felek közti megegyezés szerint a munkáltató köteles.

A fent megjelölt költségek viselésétől függetlenül a munkavállalót belföldi kiküldetésére tekintettel költségtérítés illeti meg, melynek részletes szabályait a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő munkavállaló költségtérítéséről szóló 437/2015. (XII. 28.) számú kormányrendelet (Rendelet) tartalmazza. Ennek 2. § (1) bekezdése szerint a munkavállalónak a kiküldetésben töltött napokra napidíj jár, mely a kiküldetéssel kapcsolatban felmerült többletköltségek fedezetét szolgálja.

A napidíj megállapítására napi átalányként kerül sor, összege legalább 500 forint [Rendelet 3. § (1) bekezdés]. Ha a munkavállaló rendszeresen teljesít belföldi kiküldetést, részére a munkáltató havi átalányt is megállapíthat, melynek összegét a napidíj összegének és a havi átlagban kiküldetésben töltött munkanapok számának figyelembevételével kell meghatározni [Rendelet 3. § (2) bekezdés]. A belföldi közúti árufuvarozásban, illetve személyszállításban gépkocsivezetőként, valamint árukísérőként foglalkoztatott magánszemély részére napi 3000 forint napidíj fizethető ki, ha a munkáltató havi átalányt nem állapított meg, más juttatásban a munkavállaló kiküldetésére tekintettel nem részesül és a kiküldetés tartama a hat órát meghaladja.

Külföldi kiküldetés esetén a Szja tv. 3. számú mellékletének II./7. pontja alapján a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló 285/2011. (XII. 22.) kormányrendelet szerint igazolás nélkül elszámolható költségnek minősül:

A közúti közlekedési szolgáltatásokról és közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabály, és más, erről szóló jogszabályok rendelkezései szerint engedélyhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatás területén foglalkoztatottként, egyéni vállalkozóként tevékenységet folytató gépjárművezető, árukísérő magánszemély kizárólag a külföldi munkavégzésére tekintettel napidíj címén kapott bevételéből 2016. január 1-jétől napi 60 eurónak (korábban 40 eurónak) megfelelő forintösszeg, ha a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolásán kívül más költség elszámolására nem jogosult. Az igazolás nélküli levonás a külföldi kiküldetési napidíjból a fuvarozók, árukísérők körében akkor választható, ha a kiküldött a szállással, étkezéssel stb. kapcsolatos kiadásairól nem nyújt be számlákat a munkáltatójának, megbízójának, illetve ilyen költségeket nem számol el.

Más tevékenységek esetén a külföldi kiküldetési napidíjból 30 százalék, de legfeljebb napi 15 eurónak megfelelő forintösszeg vonható le. Ez vonatkozik a fuvarozókra, árukísérőkre is, ha a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolásán kívül más költséget is elszámolnak.

Gyakori kérdés, hogy a kiküldetési rendelvényt milyen gyakorisággal kell kiállítani. Erről nincs rendelkezés, így a kifizető dönti el, hogy a rendelvényt milyen gyakorisággal állítják ki. Előfordulhat, hogy olyan a munkaköre valakinek, hogy több alkalommal megy hetente, havonta a munkahelyétől eltérő településre. Ilyen esetben, akár hetente, havonta, 10 naponként – belső számviteli szabályzatra is figyelemmel – kell a rendelvényt kiállítani. Amennyiben valakinek a munkaköréből adódik az, hogy hivatali üzleti úton van, akkor nem kell minden egyes út előtt a munkáltatónak a kiküldetést elrendelnie, elég, ha azt a munkaszerződésben rögzítik.

A kiküldetési rendelvényt mint számviteli bizonylatot sorszámmal kell ellátni, ami egyben mutatja a szervezeten belüli utat és segíti az eligazodást. Amennyiben az összeg kifizetése nem pénztárbizonylaton (a sorszámozott kiküldetési rendelvény csatolásával) történik, hanem annak kizárólagos bizonylata a kiküldetési rendelvény, kötelező a szigorú számadás alá vont nyomtatvány vagy ilyen célra készített számítógépes program használata.

A gazdálkodó szervezet a számviteli politikájában, illetve a pénzkezelési szabályzatában köteles rögzíteni a sorszámozott bizonylat útját, az elszámolás módját, szabályait, vagy dönthet a szigorú számadás alá vont rendelvény használatáról és annak feltételeiről.

A kiküldetési rendelvényre vonatkozó rendelkezések nem tiltják meg más nyomtatványok használatát, azonban bármely nyomtatvány felhasználásával is történik a költségtérítés kifizetése, csak akkor lehet az adóalap megállapításánál az ilyen kifizetést figyelmen kívül hagyni (bevételnek nem minősülő összegnek kell tekinteni a kifizetett összeget), ha a nyomtatvány tartalma a törvényben meghatározott részletezettségnek megfelel.

Az üzemanyag-felhasználás költségét üzleti (hivatalos) célból megtett kilométerek alapján a 60/1992. kormányrendeletben meghatározott fogyasztási normák figyelembevételével lehet megtéríteni és elszámolni. A kormányrendelet egyrészt gépkocsi-típusonként, másrészt a gépkocsi lökettérfogata szerint határozza meg a fogyasztási normát. A magánszemély választhat a kétféle fogyasztási norma közül. Egy negyedéven belül azonban csak az egyik használható. A 60/1992. kormányrendelet 4. § (1) bekezdése szerint a gépkocsik alapnormája egyszerűsített elszámolásként alapnorma-átalányként is meghatározható.

Fontos megjegyezni, hogy a hengerűrtartalom szerinti norma általában előnyösebb, ha nincs mód korrekciós szorzók figyelembevételére. A kifizetőnek belső szabályzatában célszerű azt is rögzítenie, hogy a magánszemélyek részére az üzemanyag-fogyasztási normát melyik módszerrel téríti meg.

Abban az esetben, ha a munkáltató a bevételnek nem számító összegnél többet fizet a magánszemélynek, akkor – a magánszemély választása szerint – a felettes részt bérnek kell tekinteni, vagy a kapott összeggel szemben költséget számolhat el. Ez utóbbi esetben a költségelszámolásra ugyanazokat az elszámolási és nyilvántartási szabályokat (útnyilvántartást kell vezetni) kell alkalmaznia, mint az egyéb költségtérítésekre.

A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizetőnek, a másolatát a magánszemélynek – a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával – kell megőriznie.

A fentiekben megválaszolásra került, az utazás, (valamennyi formája) költség elszámolása, a szállás költség elszámolása, a szakmai rendezvények költség elszámolása, mind a kiküldetés érdekében felmerülő elismert költség, és érintettem a napidíjat is. Nem érintettem, az étkezés költséget. A napidíj akkor jár, ha a munkáltató a felmerülő többlet költségeket nem téríti meg. Ha megtéríti, akkor a napidíj már nem számolható el. Az étkezés az adózásban mindig különös eset, ha ilyen van, akkor annak adózási szabálya 2018-ban, a munkáltató a kifizető adóterhe mellett valósítható meg.

Az Szja tv. 69–71. §-ai szabályozzák a béren kívüli és egyes meghatározott juttatások adókötelezettségét. Ezek a szabályok -2017–2018-től több ponton módosulnak.

A kifizetőt (munkáltatót) terhelő adó alapja 2017-től a juttatás értékének 1,18-szorosa.

A béren kívüli juttatások után 15 százalék szja-t és 14 százalék egészségügyi hozzájárulást, az egyes meghatározott juttatások után pedig 15 százalék szja-t és 2018 tól 19.5 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Az összes közteher mértéke így a béren kívüli juttatások esetében 34,22 százalék, az egyes meghatározott juttatások esetében pedig 40.71 százalék. [Szja tv. 70. §, 71. §, Egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. tv. 3.§ (1)]

Adózás a reprezentáció után.

Nézzük a fogalmat (Szja tv. 3. § 26.) Reprezentáció a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.) azzal, hogy az előzőek nem minősülnek reprezentációnak, ha a juttatásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási hely és idő, a tényleges szakmai, illetve hitéleti program és a szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme akár közvetve is megállapítható.

27. Üzleti ajándék: a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándék (ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag erre szóló utalvány).

Egy-egy rendezvényen az étel- és italfogyasztás mellett felmerülnek olyan reprezentációs juttatások is, mint például akár az utazási lehetőség, vagy a szállás biztosítása. Érdemes áttekinteni, hogy ezen költségeket milyen adózási szabályokkal kell elszámolni és mi lesz reprezentáció és mi lesz más juttatás.

A reprezentációs juttatások esetében többnyire a kifizető számára keletkezik adófizetési kötelezettség, de lehet adómentes is a juttatás, vagy jelenthet a juttatótól származó jövedelmet is.

Ellátás, az ügyfelek, vendégek és alkalmazottak reprezentációs ellátása egyes meghatározott juttatás, a vállalkozói tevékenység érdekében felmerült ráfordítás. A költségek 1,18-szorosa után 15 százalék szja és 19.5 százalék eho fizetendő.

Nem sorolható a reprezentációhoz, ha a juttatásra vonatkozó dokumentumok és körülmények alapján az állapítható meg, hogy sérült a rendeltetésszerű joggyakorlás.

Kapcsolódó költségek, a helyszín és a műszaki feltételek biztosításához kapcsolódó költségek elszámolhatóak, mint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek, és a magánszemély oldaláról sem minősülnek bevételnek, vagyis nem adóköteles reprezentációs kiadások. Ilyen például az eszközök bérleti díja, vagy a terem bérleti díja és például a programszervezés költségei.

Azon dolgozók utaztatása, elszállásolása, akik munkaviszonyban állnak a kifizetővel és közreműködnek a rendezvény lebonyolításában, nem lesz adóköteles reprezentációs költség. Az ő esetükben ezen összegek a hivatali, üzleti utaztatáshoz tartoznak. Az étkezési költségük egyes meghatározott juttatásként könyvelendő.