Ez még az adóhatóság és a bíróság számára is tilos

Megosztás Tetszik

Új eljárásra kötelezte az adóhatóságot a Kúria, mert egy peres ügyben az egyéni vállalkozói adóalap megállapítása során a bíróság a közigazgatási határozat jogszerűségét olyan adatokra és jogcímre alapozta, amelyek nem szerepeltek a keresettel támadott határozatban.

Az adóhatóság (alperes) határozatában kötelezte a felperest személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben adóhiánynak minősülő adókülönbözet megfizetésére, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel. Határozatában azt állapította meg, hogy a felperes bevételeinek egy része nem a mezőgazdasági-őstermelői, hanem az egyéni vállalkozói tevékenységhez kapcsolódik. A felperes adóalapját ezért úgy határozta meg, hogy megállapította a pénztárkönyvben nyilvántartott összes bevételből az egyéni vállalkozói, illetve a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó bevételeket és ezek arányát. Meghatározta az elszámolható összes költséget és ebből a csak vállalkozói tevékenységhez, illetve csak mezőgazdasági-őstermelői tevékenységhez elszámolható költségeket, továbbá a fennmaradó megosztható költségek összegét és felosztását e tevékenységek között a bevételek arányában. Így foglalta össze az eléje került ügy előzményeit a Kúria.

A felperes keresetében azzal érvelt, hogy az alperes tévesen határozta meg egyéni vállalkozói adóalapját, az osztalékadó alapját, terhére – az üzemanyagköltségek figyelmen kívül hagyása, a növényvédőszer, a vetőmag és a műtrágya beszerzésével felmerült költség és az értékcsökkenési leírás helytelen elszámolása miatt – jogszabálysértően írt elő fizetési kötelezettséget.

A Kúria hatályon kívül helyezte a felperes keresetét elutasító jogerős ítéletet és az alperes határozatát, az adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt: 

A felperes a közigazgatási eljárás során a teljes könyvelési anyagát átadta az adóhatóságnak, és iratszerűen hivatkozott arra is, hogy a beszerzési számlák beazonosíthatóságával, könyvelésével kapcsolatban az alperes hiányosságot, jogszabálysértést nem tárt fel. Az alperes határozatában elfogadta, hogy a felperes által kibocsátott számlákban szereplő növényvédő szer, búza vetőmag, műtrágya értékesítéssel kapcsolatos összeg az egyéni vállalkozáshoz kapcsolódó költség továbbszámlázását jelenti. Azokat a per során előterjesztett alperesi előkészítő iratba foglalt adatokat, amelyeket a jogerős ítélet e körben a kereset elutasításának indokaként tartalmaz, a keresettel támadott határozatok nem rögzítik, ezekre még csak nem is utalnak. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen alapította ítéletét az alperes által kizárólag perben előterjesztett érvelésre. Közigazgatási perben ugyanis a bíróságnak a határozatot, a Pp. 339/A § értelmében, a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján kell felülvizsgálnia. A keresettel támadott adóhatósági határozatba foglalt érdemi döntés, ennek jogalapja, indokolása ellenkérelemben, előkészítő iratban nem változtatható meg, és a bíróság nem alapíthatja a közigazgatási határozat jogszerűségét olyan adatra, jogcímre, amely nem szerepel a közigazgatási határozatban. Tekintettel arra is, hogy a felperes, az alperes által sem vitatottan, ezeket a tételeket továbbértékesítette és a továbbszámlázott termékekhez kapcsolódó költségek tételesen meghatározhatók, az alperesnek ezeket az egyéni vállalkozói költségek között, az anyagbeszerzés tételesen elszámolható költségként kellett volna számba vennie.

Az ügyben nem személygépkocsi használatról, hanem mezőgazdasági munkagépek felperes által továbbszámlázott üzemanyagköltségének elszámolásáról kellett dönteni, ezért az alperes és az első fokú bíróság tévesen alapította érdemi döntését a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 5. és 11. számú mellékletében foglaltak megsértésére, azaz az útnyilvántartás hiányára. Az alperes határozataiban nem vonta kétségbe a felperes által elszámolt üzemanyag költség összegét. A felek között nem volt vita a tekintetben sem, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységhez átsorolt bevételek olyan szolgáltatásnyújtásból eredtek, amit mezőgazdasági munkagépekkel végeztek, amelyek működéséhez üzemanyag szükséges és a tekintetben sem, hogy a felperes a számlákon feltüntette az üzemanyag felhasználás mennyiségét is. Az üzemanyag beszerzéseket igazoló számlákat, a jogerős ítéleti megállapítással ellentétben, a felperes az adóhatóság rendelkezésére bocsátotta és könyvelési összesítője is tartalmaz adatokat az üzemanyag költségek összegére nézve. Az adóhatóságnak ezért, ha alappal merül fel kétsége a tekintetben, hogy a számlákban megfelelően került-e rögzítésre az üzemanyag, egybe kellett volna vetnie a számlákban szereplő üzemanyag felhasználást, az adott havi beszerzés üzemanyag árát, az egyéb rendelkezésére álló bizonylatokkal, bizonyítékokkal. Mindezek értékelése után kellett volna döntene a továbbszámlázásra került összegek vállalkozói költségként történő elszámolhatóságáról, de erre nem került sor, ezért eljárása nem felel meg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 97. §-ában foglaltaknak.

Az alperes a felperes által kapott támogatás összegét egyéni vállalkozói bevételként vette figyelembe, ezért a tárgyi eszköz beszerzési ára az üzembe helyezésének évében a támogatás mértékéig egy összegben, a fennmaradó rész pedig értékcsökkenési leírás útján számolható el, azzal, hogy ilyen esetben is a teljes beszerzési ár az értékcsökkenési leírás alapja (Szja tv. 19. § (1)–(2) bekezdései, 49/B § (3) bekezdése, 11. sz. melléklet II/2/c pont, II/7. pont). A beruházási költségre vetített értékcsökkenési leírás alkalmazása, az alperesi és jogerős ítéleti állásponttal ellentétben, nem jelent kétszeres elszámolást, mivel a támogatás bevételként jelenik meg és a nyilvántartási érték megállapítására mindig az adott évben elszámolt értékcsökkenési leírás levonásával kerül sor.

Az új eljárás során az adóhatóságnak az egyéni vállalkozói tevékenységhez tételesen kapcsolódó költségként kell számba vennie a növényvédőszer, vetőmag és műtrágya beszerzéshez kapcsolódó számlákat, és az értékcsökkenési leírást a Kúria ítéletében foglaltak szerint kell számítania. Az üzemanyag felhasználás költsége kapcsán pedig valamennyi adat feltárása és értékelése alapján kell döntenie arról, hogy ennek összege az egyéni vállalkozói költségeknél számba vehető-e vagy sem. Mindezt követően vizsgálnia kell, hogy ezek miként hatnak ki a felperes vállalkozási és osztalékadó alapjára, a terhére előírt adókülönbözetekre és jogkövetkezményekre.