Versenyeznek a munkáltatók a megváltozott munkaképességű dolgozókért

Megosztás Tetszik

A tavalyi 1,8 millió forintról idén 2,088 millió forintra nőtt a rehabilitációs hozzájárulás összege, melynek hatására várhatóan tovább nő a munkáltatók igénye a megváltozott munkaképességű (mmk) dolgozók iránt a Trenkwalder várakozásai szerint.

Sajátos munkaerőhiány kezd kialakulni, aminek elsődleges oka, hogy míg öt éve csak minden harmadik, tavaly már csaknem minden második mmk-minősítéssel rendelkező munkavállalót foglalkoztattak Magyarországon, amely hányad már közelíti az uniós átlagot – ecseteli Nógrádi József, a Trenkwalder kereskedelmi igazgatója. Ez az arány a korábbi ütemben már semmiképpen nem növelhető a következő években, hiszen a megváltozott munkaképességűek jelentős része nem tud, vagy nem akar munkát vállalni, másik részük pedig azért nem jelenik meg a nyílt munkaerőpiacon, mert állami és önkormányzati akkreditált foglalkoztatóknál dolgoznak.

A munkavállalók számára azért előnyös az mmk-s foglalkoztatás, mivel az számos kedvezménnyel (juttatás, pótszabadság) jár. Ennek ellenére sokan továbbra is tartanak a minősítés felvállalásától, mert tartanak a hátrányos megkülönböztetéstől.

Bár a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülők kereseti plafonját már 2021-ben eltörölték, egyelőre mégis széles körben él az alacsonyabb kereset miatti félelem is az érintettek között. Az egészségügyi ellátórendszer hiányosságai mellett ez a tartózkodó magatartás is okozhatja, hogy az elmúlt egy-két évben kismértékben csökkent is az mmk-minősítéssel rendelkezők mintegy 450 ezres tábora. Bár az öregedő hazai társadalomban a valóságban egyre többen élnek a minősítéshez elegendő egészségügyi problémákkal, egyre növekvő részük marad rejtve az egészségügyi rendszer számára.

A munkáltatók lehetőségei

A munkáltatók számára a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására vonatkozó legnagyobb anyagi ösztönzést hosszú évek óta a rehabilitációs hozzájárulás jelenti. Ha ugyanis egy 25 főnél nagyobb létszámmal működő társaság a teljes munkaerő-állományának legalább 5 százalékát nem tölti fel ilyen minősítéssel rendelkező munkatársakkal, a hiányzó létszám után munkavállalónként rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie. Ez az összeg a mindenkori minimálbér kilencszerese, az idei évben 2 millió 88 ezer forint/fő/év.

Jelenleg Magyarországon több mint 18 ezer olyan cég működik, melynek létszáma meghaladja a 25 főt, vagyis adózási szempontból is érdekelt lehet a rehabilitációs foglalkoztatásban. A Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet adatai szerint 2021-ben a 250 fő feletti létszámmal rendelkező cégek 20 százaléka, az 50-249 fős cégeknek 38 százaléka, míg a 25-49 fős cégeknek 50 százaléka egyáltalán nem foglalkoztatott megváltozott munkaképességűt. Keresleti oldalon tehát még jelentős a tartalék, amit az elérhető mmk-sok korlátozott kínálata valószínűleg nem is lesz képes kielégíteni.

A piacon jelenleg tapasztalható csökkenő mmk-s munkaerő-kínálat hatására a munkáltatók közt egyfajta versengés is indult az érintett munkavállalók megszerzése érdekében. Egyre gyakrabban fordulnak elő a keresések során olyan pótlólagos juttatások, mint például szállás vagy arra vonatkozó támogatás biztosítása, illetve esetenként speciális egészségügyi szolgáltatások felajánlása.

Az egészségi állapot tabutéma, így a legtöbb esetben sem a munkavállaló, sem a munkáltató nem élnek a jogszabály által biztosított lehetőségekkel. Ezt a tartózkodó magatartást azonban egy külső szolgáltató bevonásával hatékonyan lehet kezelni oly módon, hogy a teljes mértékben biztosítsa az ilyenkor kötelező diszkréciót, és megfeleljen a GDPR előírásoknak – tette hozzá a Trenkwalder szakértője. A munkáltatók egyre gyakrabban veszik igénybe a rehabilitációs auditot, melynek során külső HR-szolgáltató világítja át az adott vállalat meglévő munkaerő-állományát. Ezek az auditok szinte mindig azt eredményezik, hogy érezhetően csökken az adott cég által fizetendő rehabilitációs hozzájárulási összeg.