Rehabilitációs hozzájárulás: ki számít bele a létszámba, és ki nem?

Megosztás Tetszik

Rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezett a munkaadó, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és a megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát. Cikkünkben áttekintjük, kiket kell a létszám meghatározása során figyelembe venni.

A fizetési kötelezettség egyik meghatározó szempontja tehát a foglalkoztatottak létszáma, amin a KSH munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni, és amit egy tizedes jegyre kerekítve a kerekítés általános szabályai szerint kell meghatározni.

Ha az így meghatározott érték 25, akkor további számításra nincs szükség, a foglalkoztatót nem terheli rehabilitációs hozzájárulás.

A következőkben azt tekintjük át, hogy a létszám meghatározása során kiket kell figyelembe venni.

Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény szerint a kötelezettség a munkaadót terheli, ami a foglalkoztatási törvényben (1991. évi IV. törvény) meghatározott munkaadót jelenti. Az említett jogszabály alapján munkaadónak az minősül, aki munkavállalót foglalkoztat. Munkavállalónak viszont az minősül, aki a foglalkoztatási törvény 58. paragrafus (5) bekezdésének a) pontja szerinti jogviszonyban (tehát munkaviszonyban!) áll, vagyis az e körbe tartozókat kell a létszám megállapítása során számba venni.  

E meghatározás alapján a Tbj. (2019. évi CXXXII. törvény) 6. paragrafus (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt jogviszonyok közül kimarad például az ösztöndíjas foglalkoztatási viszony.

De nem kell figyelembe venni

– az iskolaszövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját,

– a közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagját és

– a szociális szövetkezet tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban munkát végző tagját sem, és természetesen

– egyetlen olyan személyt sem, aki a foglalkoztatónál nem munkaviszonyban áll.

Az Mm. törvény kizárja továbbá a munkaviszonyban alkalmazottak létszámából

• a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló kormányrendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket,
•  az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót,
• az önkéntes tartalékos katonai szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót, és
• a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót,
• a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó hivatásos és szerződéses katonát,
• a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló személyt annál a munkaadónál, aki őt nevelőszülőként foglalkoztatja.

A KSH említett útmutatója szerint a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalót csak akkor kell a létszám megállapítása során figyelembe venni, ha a munkaidő havi átlagban (törthavi munkaszerződés esetén egész havi teljesítésre átszámítva) eléri a 60 órát. 

A szülési szabadságon lévő dolgozót a szülési szabadság első napjától nem kell beszámítani. Szintén nem kell számolni a különböző gyermekgondozási ellátásban részesülőkkel a fizetés nélküli szabadságuk első napjától kezdve, kivéve, ha ennek tartama alatt a munkáltató foglalkoztatja őket.

Keresőképtelenség esetén egyhavi folyamatos távollét után lehet a munkavállalót kihagyni a létszám megállapítása során. Ugyanez vonatkozik az egyéb okból fizetés nélküli szabadságon lévőkre.

A felmentési idejüket töltő, illetve bármely egyéb okból, a munkavégzés alól mentesített munkavállalók a munkavégzés alól történő felmentés első napjától kezdődően nem számítanak bele a létszámba.

Nem tartoznak a létszámba a magyarországi székhelyű vállalkozás külföldi fióktelepén dolgozók sem.

Munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönzött munkavállalót főszabály szerint a kölcsönvevőnél kell figyelembe venni, vagy a kölcsönbeadónál, ha erre vonatkozóan a kölcsönvevőnek nyilatkozik. Ha a kölcsönző cég külföldi, akkor viszont ilyen nyilatkozat megtételére nincs mód.

Az átlaglétszámot, ha eltérő utasítás nincs (márpedig az Mm. törvény ilyet nem tartalmaz), a tényleges létszám alapján kell meghatározni, vagyis a munkaidő hosszától függetlenül minden személyt egy-egy egész főnek kell tekinteni.