Termékfuvarozás az EU-ban: honnan hová, kitől kinek, hol van a teljesítés helye?

Megosztás Tetszik

A globális ellátási láncban a fuvarozás a termelést kiszolgáló egyik legfontosabb tevékenység lett az Európai Unióban, ami az adótörvények folyamatos kiigazítását is maga után vonta. A jogalkotóknak számos kombinációra kellett szabályokat alkotniuk, attól függően, ki, kinek, kitől, honnan, hova szállít.

Az áfatörvény nem egy helyre összegyűjtve rendelkezik a fuvarozásra vonatkozó előírásokról, hanem szétszórtan, számos passzusban található valamilyen kiegészítő részletszabály erre a tevékenységre.

Tény, a fuvarozás szolgáltatásnyújtásnak minősül, így ennek megfelelően is adózik. A tevékenység során a termék egy adott pontból egy másik pontba jut, akár közvetlenül, akár több közbeiktatott ponton keresztül. A fuvarozási szolgáltatás adóügyi megítélése során az elsődleges szabály, hogy magát a szolgáltatást kell definiálni, tehát meg kell határozni, hogy valóban fuvarozásról van-e szó. Ez azért fontos, mert az áfatörvény ilyen jellegű meghatározást nem tartalmaz. Tehát minden olyan szolgáltatás, amelynek keretében a termék fizikálisan eljut egyik pontból a másikba, fuvarozásnak tekintendő, azaz a klasszikus értelemben vett fuvarozás, illetve a csomagszállítás is.

Az áfatörvény a fuvarozásra vonatkozóan is megkülönbözteti, hogy adóalany vagy nem adóalany a szolgáltatás igénybe vevője. Az EU-n belüli fuvarozás olyan tevékenység, amelynek során az indulási hely a közösség egyik tagállama, míg az érkezési hely a közösség másik tagállama (áfatörvény 41. § (3) bekezdés). Az indulási hely ott van, ahol a fuvarozás ténylegesen megkezdődik (áfatörvény 41. § (4) bekezdés). Ez azért fontos, mert az „előkészületi” utazás, nem része a fuvarozásnak.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben példákon keresztül mutatjuk meg, hogyan kell értelmezni az áfatörvény vonatkozó rendelkezéseit!